Pár sor, amit érdemes tudni rólam

Fancsali


Fancsali Fanta a becses neve annak a nemtelen, kortalan és becstelen (azért nem) lénynek, ami a billentyűzetet püföli ezekért a szavakért. Több kóros betegségtől is szenved, mint például a könyvmolyság, az otakuság, vagy a kényszerű tudásvágy. Eme furcsa élőlény valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva különösen szeret magáról E/3-ban beszélni (csak megjegyezném, ez egy finom jel a disszociációs személyiségzavarra… de őt ez szerencsére cseppet sem zavarja, sőt!).

Ez a valami – ami gépeli a sorokat – megrögzötten szereti a könyveket (azok illatát, tapintását, stb.) és az animéket. Természetesen nem csak ennyiből áll az élete (hogy milye?!), kismillió hobbija van, mert ez a baka-baka lényecske nem nyugodhat, amíg van olyan dolog a világban, amit ő nem ismer és tud. Ezért imád nyelveket tanulni (jelenleg németül, angolul, japánul és oroszul karattyol össze-vissza), meg úgy általában véve tanulni, nagyon érdekli a történelem, az irodalom, de kiváltképp a természettudomány érdekli, azon belül is a biológia a kedvence. Ez az egyik oka annak, hogy előszeretettel nevezi magát könyvantropológusnak. Egyébként Fancsali állatorvos-etológus-zoológus akar lenni, ami bizony nem kevés idejébe és szorgalmába fog kerülni.

A sportok sem állnak messze eme hiperaktív elmebetegtől. Nagyon szeret biciklizni (főként ha montain bikezésről van szó), floorballozni (aki nem értené: paraszt hoki), focizni és röplabdázni. De gyakorlatilag semmilyen fizikai tevékenységet nem vet meg, kivéve ha az takarítás. Mert azt bizony tiszta szívcuccból (ez van neki azon a helyen, ahol a legtöbb humanoid életformának a szíve) utálja. Elvégre ő a Káosz és a Sötétség ura, maga a Sátán, az eredendő gonosz.

Sok műfajt szeret, de hozzá közelebb állnak a “durvább” történetek. Mint a fantasy, a sci-fi, a horror, a steampunk és társaik. De azért egy jó pszichológiai vagy lélektani, esetleg történelmi művet sem vet meg. Na meg a lexikonok és az enciklopédiák… ha biológiáról van szó, akkor ezek a gyengéi. Rengeteg online könyvet elolvasott mát ebben a témakörben, de még mindig talál magának újabbat. Kifejezetten érdeklődik a fotográfia és a filmművészet-színjátszás iránt, bár utóbbiban eddig még nem próbálta ki magát. Egyszer stand up-olni is szeretne, már csak a poén kedvéért.

A zenei ízlése is egy cseppet furcsa. A szimfonikustól a metálig bezárólag szinte bármit meghallgat. Jó, azért a pop ez alól kivétel, de mondjuk egy jó K-pop számra is kapható. Nagy kedvencei még a retro techno slágerek, mint Scooter és társai. Egyik legfőbb vágya egyszer kijutni Nowa rockra, ahol jobbnál jobb zenekarok lépnek fel minden évben, de ugye a piszkos anyagiak…

Stílusát tekintve elég kevert. A kawaii-rocker-goth-stempunk keveredik benne. Hát igen, ő sem egy szokványos ember… Pedig tényleg igyekszik normális lenni!

Bakancslistát vezet, amely telis-tele van őrültebbnél őrültebb dolgokkal, de ilyen ez a Fancsali, szeret vad helyzetekbe keveredni, új dolgokat, szemléleteket, helyeket, embereket megismerni. Annak ellenére, hogy antiszociális pszichopatának tűnik (részben az is) egy nagyon nyitott és könnyen ismerkedő személyiség. De legyen ennyi elég ebből az unalmas témából. Most elbúcsúzunk… mert mi többen vagyunk. Emlékszel? Említettem a disszociációs személyiségzavart… Szóval:

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Reklámok