GASTROCK – rock ‘n’ roll történelem haspókoknak

Több szenvedélyem is van, a környezetem a legjobban a főzést élvezi, legkevésbé talán a zenét (Ezzel hadi lábon állunk, van, amikor kifejezetten élvezik, máskor szörnyülködnek, hogy miket hallgatok,), én viszont imádom, amikor a kettő összeforr. Ha főzök, akkor zenét hallgatok, ez már csak így megy. És most, hogy végre nyár van, és elméletben lazíthatnék kicsit, végre jut időm arra, hogy rendszeresen főzzek, új receptekkel kísérletezzek, nemzeti ételeket próbáljak ki és néha odaégessek valamit. Mi sem lehet tehát számomra tökéletesebb egy olyan receptkönyvnél, ami nem csak különleges ételekkel, hanem az egyik kedvenc zenei műfajom, a rock nagyágyúinak történetével is tömve van. Bizony, elérkezett az idő, új dologba csapok bele, egy receptkönyvet fogok nektek ajánlani, ami jóval több, mint liszt és tojás. Aki szereti a rockot, annak a Gastrock igazi csemege lesz. Szó szerinti és átvitt értelemben is.

Miben más a Gastrock, mint minden más szakácskönyv?

  • Először is: ez nem pusztán szakácskönyv. Azok számára is tartogathat érdekességeket, akik nem kifejezetten rajonganak a kulináris élvezetekért. A könyv egyszerre nyújt recepteket és olvasmányélményt. A következőképp épül fel: minden együtteshez tartozik egy recept. Ezekhez a receptekhez tartozik egy album az együttestől, amit, ha elindítasz, pont addigra érsz a végére, mire az étel is elkészül. Na de, természetesen nem ez a fő attrakció. Minden recept előtt az adott együttesről olvashatunk egy jó adag információt, ami egyből meghozza az ember kedvét a zenehallgatáshoz. A zenehallgatás meg a főzéshez. Az én esetemben legalábbis ez így működik. 😀
  • Másodszor: még a hétköznapinak tűnő étel is extravagáns, de csak olyan mértékben, hogy ne kelljen egy vagyont rákölteni az elkészítésére. Például van egy egyszerű grillezett pulykamellre recept, parázson sült krumplival. Mindenki csinál ilyet, oké, nagyjából mindenki, még mielőtt megszidna valaki az általánosításért. A könyv ezt vaníliafagylalttal és kéksajttal dobja fel. Elkészítettem és meglepően finom volt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a forró grillpulyka és a hideg vanílisafagyi ennyire jól passzol egymáshoz, és láss csodát! Jó néha kimozdulni a komfortzónánkból. Nem arról van szó, hogy mostantól csak így fogom enni a pulykamellet, de ezt is kipróbáltam, megtapasztalhattam egy egészen új élményt. És mostantól, ha esténként nassolni támad kedvem, vagy baráti társaság jön, csak összeütök egy ilyet, és kettőt fizet egyet kap akcióval megvan a főétel és a desszert is.
snapseed.jpg
A kép minőségéért elnézést kérek, ez sajnos szégyen szemre valóban egy éjféli nasira sikeredett.
  • Harmadszor: remek szórakozás. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy receptkönyv lehet humoros, de Fábián Anita és Pritz Péter ezt is megugrotta, hiszen sok recept szövegezésében humoros formában fogalmaztak meg standart, mindenki által ismert dolgokat. Az egyik személyes kedvencem a következő: “Tegyük a húst a homlokunkra, és rugdossuk meg térddel párszor. Ha ez már nem megy, csak klopfoljuk ki.” Édesanyámnak már sok volt ez a humor, és inkább elhajtott, hogy hagyjam békén ezzel a botorsággal, de engem elszórakoztat. Pláne, miközben főzök és ilyet olvasok egy receptben. Amilyen elfásult, begyöpösödött életet élünk sokan szükségét is érzem, hogy legyen ilyen és még sok hasonló váratlan humorforrás az életünkben, hogy tudjunk nevetni, és elfelejteni a nyűgjeinket, legalább egy röpke pillanatra, mert nem vihetjük őket magunkkal folyton-folyvást. Talán nem kellene ennyit okoskodnom, de nem tudom megállni. Minden stresszes sorstársamnak ajánlom a rendszeres meditációt és a tai-chit. Testnek és szellemnek egyaránt jó. Fanni szaktanácsadását olvashatták, köszönjük megtisztelő figyelmüket. (Elnézést kérek a sok sallangért… De egy kicsit humoros, nem? Nem? Hát jó…)

Néhány kedvenc a teljesség igénye nélkül

Motörhead – amerikai kenyérpuding whiskey helyett brandy-vel
A személyes kedvencem. 

Ez az édesség volt a legnagyobb kedvenc az összes kipróbált recept közül, pedig egyáltalán nem volt tervben aznap, hogy megsütöm. Édességéhes lett a család, valamit sütni kell, kis süssön? Nyilván én, egyedül én szeretek sütni. Szuper, keresek receptet. Várj! Van receptkönyvem! Kis változtatásokkal ugyan, de elkészítettem. Vörösáfonya mellé még mazsolát, mogyoró helyett pisztáciát és whiskey helyett francia brandyt használtam, de így is remekül sikerült. Olyan remekül, hogy öt percen belül el is fogyott a két kis jénai. Azóta már párszor megcsináltam, és mindig óriási sikere volt, megunhatatlan édesség, ráadásul fenemód egyszerű elkészíteni. Váratlan vendég vagy időhiány esetén a legjobb beugró, de csak egy laza szombat este is el lehet készíteni. Vagy vasárnap, de igazából hétfőn is. Vagyis.. bármelyik nap. Tényleg. Jó cucc. Hizlal, de nagyon jó cucc. És van még egy oka annak, hogy ez lett a kedvencem. A legszebb szöveg ez előtt a recept előtt volt. Egyrészt fantasztikus lezárása ez a könyvnek, hiszen ez az utolsó étel benne, másrészt bebizonyította számomra, hogy a könyv két írója mennyire szívből csinálja ezt az egészet. Szégyen, nem szégyen, én elsírtam egy kicsit magam. Részben azért, mert bele vagyok bolondulva a Mothörhead zenéjébe, részben azért, mert tényleg szívhez szóló írás.

Korn – skót dudások csirkelevese
A húgom kedvence. 

A legfurcsább leves a világon, ami kizárt, hogy finom legyen. Muszáj megcsinálnom! Ezek voltak az első gondolataim, amint elolvastam a receptet. Nem meglepő, hiszen aszalt szilva, kukorica és csirkecomb is kerül bele, csakhogy pár hozzávalót megemlítsek. A kezdeti gondolataimból annyi maradt meg, hogy ez a világ legfurcsább levese. Viszont meglepően finom a maga karakteres ízvilágával. Egyszerre sós és édes, mintha a kínai édes-savanyú csirke skót változata lenne. Nagyon jellegzetes már az illata is, az íze meg pláne, talán az üde szóval tudnám leginkább leírni, mivel tele van zöldséggel, én ráadásul friss zöldségeket használtam, amiknek az íze remekül érződött. Furcsa ilyet írni úgy, hogy nem vagyok ételkritikus, de az egész nagyon zamatos és valahogy komplex volt. Kicsit olyan megfoghatatlan ez az étel ízek terén, de egy biztos, nagyon finom és nagyon tartalmas.

FKYT4113
Csoda, hogy halott orosz katonát nem kellett bele rakni.

Guns N’ Roses – vodka nélküli spagetti húsbombákkal
Édesanyám kedvence.

Azt tudni kell édesanyámról, hogy rajong az olasz konyháért. Paradicsom, olívaolaj, bazsalikom neki tonnaszám jöhet, akkor sem unná meg. Nem volt hát meglepő, hogy ezért a kicsit extra spagettiért is oda volt. Ugyan hivatalosan vodkát is kellett volna bele tennem, de én kihagytam főként a húgom miatt, mivel egyáltalán nem szereti az alkohol ízét, de meg kell mondjam, így is nagyon finom volt. Olyannyira, hogy édesanyám közölte, ő mostantól csak így hajlandó enni a spagettit. Egyetértek vele. A “hagyományoshoz” képest ez sokkal kevésbé olajos és zsíros. Szaftos, de nem tocsog a zsírban. Alapport sem kell hozzá, sokkal természetesebb íze van, a húsgombóc meg! Még önmagában is isteni volt, úgyhogy megbeszéltük, még ha tészta nincs is hozzá, azért néha össze lehet dobni egy ilyen húsgolyót. Amikor egyébként én csináltam a húsgolyókat, pont nem volt itthon tojás, mert háztól hozunk, nagy melegben sajnos nem tojtak a tyúkok, így valami tojáshelyettesítőt kellett bele tennem. Két evőkanál chiamagot áztattam ki három evőkanál vízbe. Ez két tojásnak felet meg, és teljesen jól funkcionált, úgyhogy, ha esetleg nektek is hasonló problémátok akadna, így esetleg ki tudjátok küszöbölni.

Snapseed (1)
Igazi olasz riviéra proli módra trappista sajttal, strandpapucsban zoknival.

Sajnos édesapám kedvence egy másik receptkönyvből van, de senki ne aggódjon, hamarosan arra is fény derül. De csak, hogy teljes legyen a sor, még egy utolsó ételt megmutatok nektek, avagy következzen a banánkrémleves!

Aerosmith – hideg banánkrémleves

Nyáron nem eszünk húslevest margójára.

Inkább desszertnek mondanám, mint konkrét levesnek, mivel elég édes, viszont nagyon laktató is egyben, elvégre tele van banánnal. Hasonló jellegű, mint a hagyományos gyümölcsleves, csak éppen sokkal krémesebb, sokkal… amerikaibb. Talán nem ez a legmegfelelőbb kifejezés, de számomra ez a leves az amerikai filmekből jól ismert tini nyarat tükrözi. Ha egy tinifilmnek íze lenne, szerintem hasonló lenne. Egy édes-krémes-fluff valami, ami elüli a gyomrodat.

Egy kissé szocis kép, de én annál jobban imádom. Inkább magyar, mint amerikai “idillt” testesít meg.

Hogy lehet egy szakácskönyv fotográfus szemmel is gyönyörű?

Külön ki szerettem volna emelni a receptekhez társított képeket, mivel mindegyik hangulatában tökéletesen tükrözi nem csak az adott együttest, de az étel ízvilágát is. Egy remek marketingfogás, hogy felcsigázzák az embert, elvégre nálunk is működik a Pavlov által kutatott feltételes reflex, a nyálelválasztásunk azonnal fokozódni fog a képek láttán. Mindemellett remek ihletforrás is ételfotók készítésére, valamint háttérnek is nagyszerű. Egyébként, ha valaki szereti az igényes ételfotókat, akkor ajánlom Bóta Évi instagram profilját. Nekem mindig megjön tőle az étvágyam.

Tehát, mi az, amit nyújthat nektek ez a szakácskönyv?

  • Remek recepteket
  • Zenei élményt
  • Információkat a kedvenc együtteseitekről
  • Szórakozást

Megéri? Részemről teljesen.

Én Fanni voltam, köszönöm a megtisztelő figyelmet. Útravalónak még annyit mondanék, hogy: olvassatok, művelődjetek, szeressetek és nevessetek! Ha esetleg érdekelne benneteket, akkor van a blognak egy Facebook csoportja is, ahol várok mindenkit szeretettel csodálatos eszmecserékre és vitákra: ITT.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s