On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik | a depressziós hapek és a japán lány kalandjai

Üdv-üdv!

Van egy feltételezésem: azok a magyar írónők, akik veszett tehetségesek, nagyon szeretnek japán nőkről írni. Hogy miből gondolom ezt? Eddig két olyan magyar írónőtől olvastam, akik könyveiért a lelkemet eladnám a Pokol urának. Hogy egy kicsit konkretizáljak: J. Goldenlaneről és On Sairól van szó. A Calderon olvasása közben végig azon kattogott az agyam, hogy mégis mire emlékeztet ez a regény. Nagyjából a felénél jártam, amikor belém hasított a gondolat, hogy: J. GOLDENLANE! És igen, nagyon hasonló a két írónő stílusa, hiszen mindketten a fantasztikum világában mozognak, nagy hangsúlyt fektetnek a humorra és kifejezetten kedvelik a keleti lyányokat, mint fontos szereplőket. És akkor az izgalmas történetvezetésről meg erős karakterekről még nem is ejtettem szót. Csupa jót írtam így felvezetés gyanánt, de vajon van-e több emögött a történet mögött? Van-e benne valami többlet, amitől nem csak egy jó regény, hanem maradandó élmény is lesz?

covers_287582

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2012 Oldalszám: 288 oldal

Fülszöveg:

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis mások manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

A Végjáték óta az űroperák lelkes híve vagyok és a Calderonnal is szemeztem már, úgyhogy éppen ideje volt már annak, hogy elolvassam. Őszintén megmondom, nem tudom, hogy mi tartott eddig. Oké, elég nagy visszatartó erő volt, hogy szinte mindenki ajnározta ezt a regényt. Tudom, rossz tulajdonság, de az agyondicsért dolgoktól valamiért mindig vonakodom egy kicsit, pedig nem kéne, mert most is fatális hibát követtem el azzal, hogy nem adtam korábban esélyt ennek a kötetnek. Úgyhogy most beállok én is a sorba és fényesre nyalom Calderon fiktív fenekét úgy, ahogy úri hölgytől kitelik. (Milyen dolgokat le nem ír az ember, ha blogger… kár, hogy többnyire ki is mondom az ilyeneket. Már értem, miért szoktak rám gyanakodva nézni.)

Na szóval, mi a nagy előnye ennek a könyvnek? Igen egyszerű a válasz: baromi szórakoztató. Rengeteget nevettem a történeten, pedig alapvetően egy komoly témát dolgoz fel. Ennek megfelelően a cselekménynek és a karaktereknek megvolt a kellő súlya, de azért, hogy az olvasó ne süllyedjen mély depresszióba, muszáj volt bele az a “kis” humor hangulatoldásnak. És, mintha már fentebb említettem volna, imádom az űroperákat, úgyhogy kvázi meg lettem véve kilóra. Imádom azt a monumentális, felfoghatatlan érzést, ami egy űropera olvasása közben fog el és igen, ennél a regénynél is végig ezt éreztem. Azt, hogy minden mindennel összefügg, hogy nem csupán elemi részeiben szemlélem a dolgot, hanem a nagy egészet is látom. Egy ilyen jellegű történetnél szerintem ez rettentő fontos. Hogy a kis dirib-darabok tökéletesen belesimuljanak az egész hálójába, mint a zsírsejtek a retikuláris rostok alkotta rendszerbe (biológia és irodalom… ó, kérlek ne!). On Sai remekül megoldotta, hogy nagyrészt a főszereplőkre koncentráljon és az ő jellemrajzukat mélyítse, az ő életútjukat taglalja, de néha kitekintett, hogy összefüggéseiben is lássuk a dolgokat és ne két emberre korlátozódjon a figyelmünk.

Na gyerekeim, mi kell még egy jó regényhez? Igen! Karakterek. On Sai a humor után ebben a legpengébb. Calderon és Taina külön-külön is tökéletes főszereplők és képesek lennének a hátukon elvinni egy egész történetet, de így együtt, párban ütnek igazán. Hasonlítsuk őket mondjuk a füstölt lazachoz és a wasabihoz (nagyon szeretnék sushit enni… De így legalább stílusosan hű maradok Taina nemzetiségéhez.) Tehát, van nekünk egy füstölt lazac Tainánk, aki elsőre nem tartogat semmi érdekeset, egy egyszerű hal, van a dobozban és csókolom. De aztán kifejted a csomagolásából, és megkóstolod és akkor beléd fog hasítani a tudat, hogy ez mégiscsak különleges és egyedi és “ó wáó”. Aztán ott van Sir “wasabi” Calderon, akiben már elsőre van valami furcsa, hiszen ilyen zöld, meg még a szaga sem áll jól, úgyhogy kételkedve, de ezt is megkóstolod. Na mi fog történni? Ha túl sokat vettél belőle szétmarja belülről a gyomrodat, akárcsak Calderon, ha túl tömény mennyiségben nyomják a képedbe önpusztító mivoltát. És akkor jön az isteni szikre, összevegyíted a kettő és: BUMM, ízorgia! Mennek egymáshoz és kellenek egymásnak, de kell valami közvetítő (jelen esetben az írónő, aki úgy csűrte-csavarta a szálakat, és halmozta egymásra a “véletlen egybeeséseket”, hogy csak sikerült összeakadniuk), ami erőszakosan egymásnak tuszkolja őket, mert maguktól soha nem közelednének egymás felé. Életem legborzasztóbb hasonlata, de szerintem egész szemléletesen sikerült bemutatni kettőjük kapcsolatát és talán jellemüket is.

Beszéljünk még egy kicsit Calderonról, mert sajnos nem minden felhőtlenül tökéletes. Néha elértem azt a szintet, hogy túl sokká vált nekem az ipse és akkor muszáj volt kihátrálnom. Néha már túlzásba vitte az önsajnáltatást és önmarcangolást, ami meg az én idegeimet marcangoltam tigris módjára (ma nagyon toppon vagyok a hasonlatokkal). Oké, fájdalmas elveszíteni valakit, de az sem megoldás, hogy minden második pillanatban le akarok ugrani a tizedikről, aztán meg, ha nem jön össze, inkább a kéjekbe menekülök. Értem ennek a jellembeli okát és a funkcióját is, hiszen egy talajvesztett emberről beszélünk, aki elvesztette azt, amiért az egész életét feláldozta. Logikus, hogyha midnen lehetséges menekülési útvonalat kipróbál. Nem is ezzel van bajom, tényleg szépen fel van építve mindez, értékelem is azt a munkát, ami ebben van, egyszerűen csak a hideg futkos a hátamon az ilyen személyiségjegyektől. Szerencsére azért többnyire jó fej volt az ipse. 😀

Maga a történet jól felépített, izgalmas és érdekfeszítő. A rövid oldalszám miatt elég feszített tempóban haladt előre a cselekmény folyása, bár ezt nem különösebben bántam, sőt, örültem is neki, hogy nincsen felesleges sallang és mellébeszélés. A jó történethez az írónő stílusa is nagyban hozzájárult, hiszen On Sai nagyon olvasmányosan, gördülékenyek ír, valamint hangulatot is kiválóan teremt, így tökéletesen át tudtam érezni adott szituációkban a karakterek érzelmeit, lelki állapotát, ami megint csak egy fontos tényező, hiszen nem száraz szakirodalmat olvastam.

Tehát, adott nekünk két remek karakter, akik elsőre tűznek és víznek tűnnek, de aztán ők is és az olvasó is rájön, hogy egész sok minden hasonlítanak és jól is működnek együtt. Mindketten űzik a Játékot, a manipulációt. Mesteri fokon, ami csak még izgalmasabbá és kiszámíthatatlanabbá teszi a cselekményt és őket egyaránt. Emellett adott még egy izgalmas alaptörténet, amit a csavarok és a szereplők csak tovább fokoznak. Vannak még remek mellékszereplőink, akik még, ha néha idegesítőek is, határozottan érdekes jellemek és nagyban hozzájárulnak a főszereplők személyiségének csiszolásához és a cselekmény fokozásához. És mink van még? Egy óriási tehetséggel megáldott írónőnk, aki összefogja ezt az egészet. A sci-fi és űropera zsánerek kedvelőinek melegen ajánlom egy kis sushival fogyasztva.

Én Fancsali voltam és vagyok is. Legyetek jók vagy rosszak, ahogy akarjátok, de olvasni és művelődni el ne felejtsetek! Ha esetleg érdekelne benneteket, akkor van a blognak egy Facebook csoportja is, ahol várok mindenkit szeretettel csodálatos eszmecserékre és vitákra: ITT.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s