Interjú három magyar artisttal | #művészet

Üdv-üdv!

Egészen kisgyerek korom óta érdeklődőm a művészetek iránt, habár szerintem ovisnak nem voltam egy kiemelkedő tehetség, még karácsonyfát sem tudtam rajzolni. Szerencsére az évek nekem is jót tettek, a sok gyakorlás meghozta az eredményt. A rajzolás iránti szeretetemnek köszönhetően ismertem meg egyre több és több artistot, akiknek a munkái engem is inspiráltak. A kedvenceim közül három magyar lányt szeretnék kiemelni, akiket már évek óta követek. Ők azok, akiktől ha csak apróságokat is, de próbálok mindig venni valamit egy-egy MondoCon alkalmával, mert tényleg zseniális, amit leművelnek. De elég ennyit belőlem! Inkább megmondom végre konkrétan, ki is az a három artist. A Poliip, a Tamaishi Design és a Lola’s Art (a képek is így jönnek sorba) nevek mögött álló lányokat kérdeztem különböző eszement dolgokról.

 

Mit gondolsz a pár évvel ezelőtti rajzstílusodról?

Lola: Igazából a stílusom még mindig elég diverz, szóval nagyon nem különbözik a pár évvel ezelőttitől. Talán technikailag kicsit fejlődtem, vagyis remélem.

Tamaishi: Hmm… ha nem kérdezel így rá, eszembe sem jut a téma… nem is tudom. Elég semleges érzelmeim vannak. Mindig vannak korszakok, mikor valami nagyon nagyon érdekel, volt, mikor a custom dollok, volt mikor a vízfestés, volt mikor a tollrajz és még sorolhatnám, aztán, ha úgy érzem, “kijátszottam magam”, szépen tovább haladok más irányba. Elég sok gázul megrajzolt festményem van/volt, de nem érzem, hogy utálnom meg cikinek kellene tartanom ezeket, hiszen egykor nagyon sok örömet okoztak nekem.

Poliip: Elég üresnek látom őket. Kevesebb színt használtam az árnyékoláshoz és hátteret sem rajzoltam soha. Örülök, hogy már nem így van.

A külföldi vagy inkább az itthoni conokat kedveled jobban? Miért?

L: Mindkettőt szeretem, a külföldi mindig egy nagy kaland, új emberek, helyek, az itthoni meghittebb, sok ismerőssel, baráttal.

T: Csakis a Mondo, természetesen! :DD
14 éves korom óta járok conokra, a legtöbb MondoConon kint voltam, szóval egyértelműen az áll hozzám a legközelebb érzelmileg, mint látogató és mint árus egyaránt. 😀 Nekem minden itt kezdődött, még a kis 25-ösben, ennek a connak és ezeknek az embereknek köszönhetek a legtöbbet.

Persze az érzelmi oldala mellett praktikus okai is vannak, nagyon közel élek a Hungexpohoz, ismerem, szeretem, kitapasztaltam, jó fejek az árustársak, összeszoktunk, ellenben a külföldi conra járás, bár kívülről nagyon fancy dolognak tűnhet, de iszonyat sok szívás is van vele.
Egy sor olyan történetem van, mikor vagy nem volt asztal, vagy szét volt bombázva a környék, vagy éppen nem lehetett taxit kapni s, úgy kellett átmászni a városon, futballmeccs és gyújtogatás volt a környéken , senki nem beszélt semmilyen nyelvet, volt hogy egy random csaj önhatalmúan elvette mások helyét, volt már eső s, volt már beázott csöpögő tető :DDD stb.
Egy szó mint száz a külföldi conok mindig melósabbak, több türelem meg odafigyelés kell, nagyobb felkészültség kell hozzá ^^”

P: Eléggé más a kettő. Az itthoniakhoz nem kell annyit szervezni előtte (szállás, utazás, stb), ráadásul már ismerem a szervezést, az anyanyelvemen beszélhetek, és sokkal többen ismernek és visszatérnek. A külföldiek viszont izgalmasabbak, de félelmetesebbek is. Nem tudom, mindegyiket szeretem.

poliip

Melyik a nehezebb: felkészülni egy conra vagy árulni? Miért?

L: Hú, talán a felkészülés. Mivel én is készítem a termékeim nagy részét és főállásban egyetemen tanítok, minden szabadidőmet elviszi a con előtti készülődés. Maga az árulás is lehet fárasztó, de a sok-sok, mosolygó ember mindig visszatölt a fogyó energia raktáraimba kicsit. ^^

T: Árulni. Otthon rengeteget el tudok molyolgatni a kényelmes, biztonságot adó magányban a kis cuccaimmal, viszont árulni számomra mindig nehezebb. Egyrészt fizikailag nagyon megterhelő tud lenni egy con. Néha az ember csak délután 18-kor veszi észre, hogy aznap lefutott egy fél maratont, de egy falatott sem evett. Másrészt lelkileg a mai napig össze kell szednem minden bátorságom, mert kívülről nem láthatják, hogy mennyire parázok, rengeteg az ember, rengeteg az inger , 707074555958 felé kell figyelni egyszerre. Conok előtt mindig igyekszem úgy szervezni, hogy a lehet legjobban fel legyek készülve, mind testileg, mind lelkileg.

P: Nekem az árulás könnyebb, mivel a felkészülés borzasztó monoton tud lenni. Először is minden terméket leltáraznom kell, ami alapján megrendelem a dolgokat, aztán meg nekiállok a füzetkészítésnek és matricavágásnak. Ezek mind nagyon pepecs és lassú munkák. A conok pedig mindig feltöltenek a sok pozitív visszajelzés miatt.

Mi akartál lenni kiskorodban? Már akkor is a művészetek felé orientálódtál?

L: Régész. De természetesen elég sokat rajzolgattam, firkálgattam.

T: Házmester, később közös képviselő, vagy valami random irodista… később jött ez a grafikus dolog.
Sosem voltak nagy elvárásaim, leginkább csak arra vágytam, hogy legyen egy nyugis munkám, amiből el-el vagyok, s fizikailag nem fáraszt le annyira, hogy ne tudjak hazaérve este a magam örömére rajzolni . Aztán az élet másképp hozta a dolgokat ^^”

P: Leginkább regény- vagy gyermekkönyv író. 12-13 évesen rengeteg naplót írtam, meg egy pár nagyon gagyi “regényt”, novellákat és verseket. Ezen kívül semmi kreatív tevékenységgel nem foglalkoztam. Ezek a dolgok amúgy még mindig érdekelnek, csak kibővült annyival, hogy most már olyan könyvet írnék szívesen, amit illusztrálok is

Ha lerajzoltadhatnád magad bármelyik híres művésszel, kit választanál a portréd megalkotójának?

L: Nehéz kérdés, nagyon sok mai művész munkáját követem és szeretem, bár nem mindegyik rajzol humán karaktereket, így talán Loish-t mondanám.

T: Kidchan vagy Katsura Hoshino, azt hiszem, ők voltak rám a legnagyobb hatással az évek alatt.

P: Jó ég, én annyi művészt szeretek, hogy nem tudok közülük egyet kiválasztani.
De valószínűleg Mioree vagy Loish lenne, mert ők tényleg fantasztikusak a portrérajzolásban.

Mit teszel művészi válság ellen?

L: Ha nem megy a rajzolás, nagyrészt úgy döntötök, hogy inkább csinálok mást, kitalálok egy új póló designt vagy teljesen új terméket és így máshova fektetem be a kreatív energiáimat.

T: Egyrészt igyekszem más kreatív dolgokat kitalálni (lakberendezés, kertészkedés) amiből töltődhetek, másrészt igyekszem tisztában lenni a saját határaimmal s, nem rápörögni az “úúúúrissstennagyartistnakköllenni” dologra.

P: Általában elkezdek inspiráló képeket/rajzokat nézegetni Pinteresten, és megpróbálom erőltetni a rajzolást, viszont mikor pár nap szenvedés után rájövök, hogy ez nem megy, megpróbálom hanyagolni. Ilyenkor elkezdek új termékeken gondolkodni. Ha ehhez sem érzem magam elég jónak, akkor megpróbálok bűntudat nélkül pihenni  és kikapcsolni pár napig – több-kevesebb sikerrel. Egy idő után aztán át tudok lépni a válságon.

tamaishi

Melyik az a stílus, ami nagyon távol áll tőled, mégis szívesen kipróbálnád? Akár öltözködés, akár rajzolás terén.

L: Talán a dekora, bár az annyira távol áll, hogy inkább nem is próbálnám ki. Rajzstílusból nincs ilyen, mindent szívesen kipróbálok, amit a képességeim engednek.

T: Vektor illusztrációk? ?_? Amblok a vektoros cuccokhoz nincs türelmem, pedig néha elgondolkodom rajta, hogy de jó is lenne.

P: A rajzaimban semmi szürrealista nincsen, pedig az a kedvencem, ha a festészetről van szó. Azt szívesen kipróbálnám, de sajnos ennyire nem tud szárnyalni az agyam.

Szívesen tekintesz vissza a régi rajzaidra vagy inkább örökre megsemmisítenéd őket?

L: Van ilyen is, olyan is, de, ha nem tetszik valami, inkább átrajzolom, feljavítom a megsemmisítés helyett. Ebből is adódik, hogy egy-egy rajzomnak lehet 10-15 féle verziója is.

T: Egyik sem ^^” se nem utálom őket, se nem ragaszkodom hozzájuk.

P: Semmiképp nem semmisíteném meg őket. Sőt, minden rajzomra nagyon vigyázok, nehogy eltűnjenek. Jó őket néha visszanézni és látni a hosszú évek munkáját és a fejlődést.

Mikor érzed úgy egy-egy rajznál, hogy igen, ez kész van?

L: Néha rögtön az első verzióval elégedett vagyok, viszont néha csak évek múltán.

T: Régen vízfestésnél ez komoly problémát okozott, volt is pár besült képem, de manapság már eleve úgy ülök neki, hogy nagyjából fejben megvan, mit is szeretnék ^^”

P: Amikor már úgy érzem, nem tudok többet hozzátenni.

Életed végéig vagy csak digitálisan vagy csak hagyományosan rajzolhatsz. Melyiket választanád és miért?

L: Digitális, főként most is így alkotok, elvétve akad egy-két tradicionális munkám.

T: Azt hiszem, a hagyományost tartanám meg ^^” pólót még mindig lehet tervezni filccel  és papírra (én is úgy kezdtem), viszont, bár most nem foglalkoztat annyira, de véglegesen nem szeretném feladni a festést.

P: Természetesen a digitálisat. Már a kezdetektől fogva digitálisan rajzolok, az sokkal közelebb áll hozzám. Ráadásul hosszútávon olcsóbb is, mivel az eszközök soha nem fogynak el és annyi színt használok, amennyit akarok 😛

Számodra fontos, hogy egy alkotás jelentsen valamit, vagy elég, ha jól néz ki?

L: Erre sem tudok egzakt választ adni, de talán az a legjellemzőbb, hogy a jelentés az alkotás befejezése után alakul ki, akár több évre rá, ahogy formálódik tovább a világ, amibe beleilleszkedik.

T: Jelentés for the win! Bár gyakran van, hogy “random scribble”-ként teszek fel valamit, de valójában inkább csak nincs kedvem kifejteni egy rakás idegennek a neten. 😛 Általában, ha nincs egy konkrét érzés, gondolat, amit szeretnék kiadni magamból, akkor nem is látom értelmét annak, hogy nekikezdjek… Kicsit feleslegesnek érzem, hogy olyat rajzoljak, ami “csak szép”, abból van ezer meg egy a neten, nálam sokkalta tehetségesebb művészek által készítve.

P: Hangulat átadásra szoktam törekedni, nem jelentésre. Ha meg arra sem, akkor csak az esztétika számít nálam.

lolasart

Ha kényszerítenek arra, hogy minden létező rajzodat meg kell semmisítened és csak egyet tarthatsz meg, akkor melyiket választanád és miért?

L: Remélem ilyen sose történik meg! Én nem a disztruktív művészek közé tartozom, nem szeretem megsemmisíteni a munkáimat, akkor sem, ha épp nem vagyok vele elégedett, hisz az is egy pillanat az életemből, inkább szembesülök vele, mint eltörlöm. Szóval valószínűleg nem semmisíteném meg őket. 😀 Amúgy a nagy kedvencem a „Kishijoten” nevű alkotásom.

T: Ideám sincs, de tényleg.

P: Huh, erre nagyon-nagyon nehéz válaszolni. Ha abból a szempontból nézem, hogy melyik a legnépszerűbb, amit a leggyakrabban vesznek, akkor sincs csak egy, amit ki tudok választani. Országonként és országon belül eseményenként változik. Ha pedig olyan szempontból nézem, hogy melyik a kedvencem, az is folyamatosan változik. Általában az a legújabb, amire rengeteg időt áldoztam és elégedetten fejeztem be. De egy idő után már az sem szokott tetszeni, mindig lecserélődik egy újra.

Rajzoltál már valaha lajhárt?

L: Nem még, de épp itt az ideje.

T: hát őőő XD nem.

P: Nem.

Szerinted ki fogsz égni valaha? Félsz ettől?

L: Ettől nem félek és szerintem nem.

T: Igyekszem úgy csinálni a dolgaimat, hogy ne nagyon égjek ki, de igen, ez egy valós probléma sajnos… ha nem is kiégés, inkább azt tudom elképzelni, hogy jön valami nagyon más pl. varrás, hímzés, akrilfestés, illusztrálás vagy bármi más, ami jön, mint új és érdekes, s átveszi a mostani dolgok helyét.

P: Nem gondolom, hogy ez a probléma felmerülhet, ha nem félek a megújulástól. Magából a rajzolásból sosem fogok kiszeretni. Az egyetlen nehézség inkább az, ha egy bizonyos témából, hangulatból, színösszeállításból vagy stílusból nem tudok már többet kihozni, vagy elveszítem az érdeklődésem. De ha mindig merek valami újat alkotni, amit annyira élvezek, mint a régebbieket, akkor nem hiszem, hogy ettől aggódnom kéne.


Remélem érdekesnek találtátok az interjút, én nagyon élveztem az elkészítését. Ha esetleg nem ismernétek valamelyik artistot, az alábbi linkeken megtaláljátok a Facebook oldalukat:
Poliip
Tamaishi design
Lola’s Art

Én Fancsali voltam és vagyok is. Legyetek jók vagy rosszak, ahogy akarjátok, de olvasni és művelődni el ne felejtsetek! Ha esetleg érdekelne benneteket, akkor van a blognak egy Facebook csoportja is, ahol várok mindenkit szeretettel csodálatos eszmecserékre és vitákra: ITT.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s