Edith Pattou: Északfi | Jég és hó és zimankó

Üdv-üdv!

Tudni kell rólam, hogy imádom a telet. Nem annyira, mint amennyire az őszt, de a tél a második kedvenc évszakom. Szeretem a havat, amikor minden fehér, jégcsapok lógnak a házakról és olyan jó hideg van. Sajnos már régen volt ilyen igazi télben részesem (köszi klímaváltozás… hogy rohadnál meg…), pedig minden éven drukkolok, hogy legalább egy hóembernyi hó essen, sajnos még ez sem mindig jön össze. Valahogy nekem a tél mindig is különleges évszak volt, de miért is mesélek erről? Mert valami hasonló, téli érzést vártam az Északfitól is. Arra vágytam, hogy, ha már nekem nem adatik meg a tél (jó lenne, inkább mínusz öt, mint plusz harminc), akkor legalább a lelkembe költözzön egy is hó és jég és zimankó. Hogy hogyan teljesített az Északfi? Sikerült neki telet varázsolnia? Nézzük előbb a könyv adatait, aztán mindjárt válaszolok is (oké, spoiler, igen, sikerült neki).

covers_416212

Szerző: Edith Pattou Kiadó: Ciceró Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 430 oldal

 

Fülszöveg:

A babona szerint a gyermekek, akik észak felé fordulva jönnek a világra, felnőve messze kóborolnak az otthonuktól. Rose édesanyja retteg, mert északi lányára magányos, jeges halál vár, ha követi a sorsát. Rose erről mit sem tud, így amikor egy hatalmas fehér medve bukkan fel a házukban, és magával akarja vinni őt, vele tart. 
A medve egy rejtélyes kastélyba viszi Rose-t, ahol a lány szobájában éjszakáról éjszakára egy néma idegen bukkan fel. Ahogy a kíváncsisága úrrá lesz rajta, Rose szörnyű bajt okoz, így hosszú útra kell indulnia, hogy megmenthesse a szerelmét és betölthesse valódi sorsát. 
Az Északfi ismerős és megindító, mint a Szépség és a Szörnyeteg meséje, mégis frissen eredeti. Egyszerre érzelmes, izgalmas és emlékezetes, magával ragadó, nagy ívű történet.

Gyerekek, jól figyeljetek, a külső egyáltalán nem fontos. Ezzel le is tudtam az életre nevelő leckéimet, remélem hasznosak voltak, de most térjünk rá a könyvre. Az, hogy a külső nem számít, az hülyeség. Valószínűleg, ha nem ilyen gyönyörű ez a regény, akkor lazán elmegyek mellette anélkül, hogy akár egy pillantást is vetnék a fülszövegére. Viszont így egyből felkaptam a pillantásom, hiszen valami eszméletlen borítója van. Igazán különleges a rajzolása, egészen egyedi. És ez a rajzolás a regényben is visszaköszön ám, merthogy egy elbűvölő, illusztrált kiadásról beszélünk. Nem tudom, hogy az eredeti, angol kiadásban is benne vannak-e ezek az illusztrációk (valószínűleg igen), de gyönyörűek. Mivel a művészetek iránt is érdeklődöm, nagyon szeretem az illusztrált, rajzokkal ellátott könyveket. Ezt különösképp, hiszen egy nagyon sajátos rajzolással készültek a kis képek, ami egyébként szerintem tökéletesen illik a regényhez. Egyetlen apróság zavart csak. Roset barna hajjal írták le, de a rajzokon szőkés a haja színe. Ez kérem a könyv megcsúfolása, meneten perelek! Oké-oké, nem dramatizálom túl, tényleg gyönyörű ez a regény. Kívül és belül is.

Na, most, hogy kiáradoztam magam a regény gyönyörűségéről, vágjunk bele a kíméletlen kritikámba! Áh… ne higgyetek nekem, nem lesz ez kíméletlen, inkább dicshimnusz, mivelhogy nem igazán tudok belekötni ebbe a könyvbe, pedig én aztán mindenben találok valami kivetnivalót. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a fülszöveg olvasása után kicsit húztam a számat, mivel én nem vagyok oda a Szépség és a Szörnyeteg történetéért. Fogalmam sincs, hogy miért, pedig szép és értékes üzenete van, engem valahogy mégsem köt le, Úgyhogy elszontyolodtam, hogy akkor ez biztosan teljes egészében egy átirat lesz és nem fog tetszeni. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Hogy fellehetőek-e a történetben a Szépség és a Szörnyetegre utaló vonások? De még mennyire! Zavaróan hasonlít a két történet? Egyáltalán nem!

A két történet egészen a “második könyv” végéig hasonlít, onnantól kezdve már az Északfi egy másik fonalat vesz fel. (ez tudjátok miért humoros? Mert a főszereplő lány szeret fonni. Hahahaha, szar poén, hahahaha.) De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjünk inkább a karakterekkel. Megmondom őszintén, ritkán szeretem meg a YA regények női szereplőit, mert többnyire buta libaként vannak ábrázolva, logikátlan és felelőtlen döntéseket hoznak, amik engem teljességgel kiakasztanak. Szerencsére Rose a kivétel, aki erősíti a szabályt. Egy igazi kalandor, aki egyfolytában menne és felfedezné a világot. Ilyen téren kis hasonlóságot is éreztem vele, hiszen nekem is vágyam bejárni a világot. A kalandvágya mellett Rose egy nagyon empatikus, szeretni való figura, aki tényleg azonnal belopja magát az ember szívébe. Kicsit hajaz a jóságos jelleme a tündérmesék hercegnőire, de ez nem meglepő, mivel lényegében ő Belle északi változata. Mégsem ő volt az abszolút kedvencem, habár nagyon aranyosnak és szerethetőnek találtam.

Tudom-tudom, már mindenki tűkön ülve várja, hogy kinyögjem, ki volt a kedvencem, de még húzom egy kicsit az agyatokat, csak azért, mert egy szemét dög vagyok. Tehát, beszüljünk egy másik nagyon fontos szereplőről, a jegesmaciról. Nagyon szeretem a jegesmedvéket, nagyon kis aranyosak, de mégsem ezért volt számomra olyan különleges ez a karakter. Van egy imádni való barátnőm, aki odáig van a jegesmedvékért. Ráadásul pont szőke, úgyhogy, amikor megláttam az illusztrációkat, már csak az ő arcával tudtam elképzelni Roset. Végig vigyorogtam a könyvet, mert nagyon szeretem, amikor egy személyes élményhez tudom kapcsolni az aktuális olvasmányomat. De ezután a kis kitérő után végre elárulom, amire mindenki olyan kíváncsi (álmodik a nyomor, senkit sem érdekel…), hogy ki volt a kedvenc karakterem!

Nos, Rose szerető bátyja, a történetmesélés nagymestere, Naddy volt a legkedvencebb karakterem ebben a könyvben. Nem tudom miért, talán azért, mert nekem is van egy kishúgom, akit, ha elvinne egy jegesmedve, ugyanúgy viselkednék, mint Naddy. Oké, nem valószínű, hogy ez meg fog történni, de akkor is hasonlóságot éreztem ezzel a karakterrel, mindketten a féltő nagytestvér szerepében tetszelgünk. (Ja, csóri húgomnak is megmondtam, addig nem lehet faszija, ameddig nem tette le a diplomáit. Jelenleg az ötödik osztályt tapossa…)

Természetesen utált karakter is volt, méghozzá Rose anyukája, Eugénia. Tipikus babonás asszony, akitől én személy szerint idegbajt kaptam. Természetesen ott van benne a féltés a gyermeke iránt, de valahogy mégis kiakasztott a folytonos félelmeivel és aggodalmaival. Alapvetően szerintem ő nem egy negatív karakter, mivel szándékosan sosem ártana még a légynek sem, de a babonasága sok galibát okoz.

A történetben sok a mesei elem, nem csak a Szépség és a Szörnyeteg hatása lelhető fel benne, rengeteg népmesei fordulat is felbukkan. Ilyen például maga a főgonosz, akinek semmi különösebb indíttatása nincs a jegesmedve megszerzésére, pusztán az, hogy neki kell. A magyar népmesékben felbukkanó boszorkányra emlékeztetett, aki elragadja a legszebb fiúgyermekeket. Az egész történetet áthatja egyfajta különleges, mesei hangulat, de mégsem egészen mese ez a történet. A felnőttek szerintem ugyanúgy élvezhetik, mint a fiatalabbak, minden korosztály számára más jelentést hordoz a történet. Amellett, hogy a regénynek tanító jellege is van, nagyon olvasmányos és izgalmas. Ezt csak fokozza az írónő zseniális stílusa. Ez is enyhén a mesékre hajaz, de szépen ötvözi a mesei elbeszélést a mai, modern történetírással. Egyszerűen jó volt olvasni, ahogy az írónő egymásba fűzi a szavakat.

Ha őszinte akarok lenni, és igen, az akarok lenni, akkor bizony ki kell jelentenem, hogy ez a regény kvázi hibátlan. Mind a történetvezetés, mind a karakterek zseniálisan vannak megírva. Viszont van még egy apróság, ami egy igazán ütős könyvhöz kell. Ez a világfelépítés, amit szintén remekül hoz az írónő. Alapvetően odáig vagyok az északon játszódó történetekért, mivel van egy nagyon sajátos hangulatuk. Edith Pattounak is sikerült elérnie ezt a hangulatot, sőt, még többet is. A világa részletesen kidolgozott, mesterien megmunkált mennyei tökély. Hiába játszódik a mi világunkban, kicsit mégis többet nyújt egy “egyszerű” realisztikus regénynél. Az Északfi világa tipikusan olyan helyekkel van tele, ahol én is szívesen élnék (pláne, mert hideg!).

Az irodalom tanárnőm nekem azt tanította, hogy az utazásnak mindig oka van egy regényben. Az utazó szereplő nem csak fizikálisan, hanem jellemben is eljut valahonnét valahová. Rose nem véletlenül utazott annyit. Mialatt a jegesmedve hátán utazott, mialatt a szerelme nyomát kutatta és bejárta az északi földeket rengeteg mindenben fejlődött a jelleme. Nem csak felnőtt, ezáltal érettebbé is vált, rengeteg dolgot ezen kívül is megtanult. Mint például a türelmet. Nagyon szeretem az olyan történeteket, ahol a főszereplő jelleme fejlődök a külső ingerek hatására. Sokkal valódibbá teszi az egész művet. És itt is pontosan erről volt szó. Rose utazott és változott, felnőtt. Számomra ez az egyik legszebb dolog ebben a könyvben. Ahogy végigkövethetjük, hogy hogyan nő fel egy fiatal lány, hogyan érik nővé, hogyan tanul meg bízni és szeretni és küzdeni.

Ezt a regényt szinte bárkinek bátran ajánlom, aki érez magában egy cseppnyi kis varázslatot. A legjobb, hogy mindig egy kis telet fog csempészni az olvasó szívébe, de nem kell félni, bőven fel is melegíti azt, hiszen mint a legtöbb mese, ez is a végtelenségig aranyos és szívmelengető. Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára ennyire édes történetet, talán azért, mert az Északfi előtt az Éjféli iskolákat olvastam, ahol meg halomszámra haltak az emberek. Éljenek a végletek. Na, de, vigyétek és olvassátok, főleg most, hogy itt a nyár, mert a harminc fokban muszáj valamivel lehűteni magunkat. És tudjátok, hogy mi a legjobb? Hamarosan jön a második része! Ugyan még csak angolul, de annyira gyönyörű borítója van annak is és olyan jó a sztorija annak is! Már tűkön ülve várom, hogy azt is kiadják magyarul és olvashassam, aztán áradozhassak róla. (Bizony ám, ez egy ígéret, hogy lesz a második részről is kritika!)

img_06071.jpg

Csak, hogy lássátok, milyen szépséges ez a könyv ❤

Én Fancsali voltam és vagyok is. Legyetek jók vagy rosszak, ahogy akarjátok, de művelődni el ne felejtsetek!

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s