Élménybeszámoló | Japán kulturális nap

Üdv-üdv!

Aki kicsit is ismer, vagy esetleg már korábban nézett körül a blogomon, az pontosan tudja, hogy szívügyem a Távol-kelet, kiváltképp Japán. Így, amikor megtudtam, hogy már nem csak Budapesten, hanem az én közvetlen szomszédságomban (egy vidéki városban) is van Japánnal kapcsolatos rendezvény, nagyon megörültem, pláne, hogy még csak egyedül sem kellett mennem (hála édes drága barátaimnak, akik szintén szeretik Japán kultúráját). Már pár éve nézegetem a pesti Japán napokat, valamint a Sakura ünnepet is, de valahogy sosem sikerült eljutnom, eddig egyedül MondoConon voltam, ami szintén a japán kultúra egy szeletével, (főleg) az animékkel foglalkozó rendezvény. Viszont, bármennyire élvezem is a MondoConokat, engem nem csak az animék, de maga a japán élet, kultúra és hagyományok is érdekelnek. Ez a Japán nap, ahol én is voltam, pontosan ezeket mutatta be. A tradicionális Japánt, annak ősi hagyományait és szokásait.

Japánban nagyon sokrétű a kultúra, kissé elvont. Egy nyugati gondolkodású embernek sokkal nehezebb megérteni. Mivel én már egész kicsi korom óta benne vagyok ebben a közegben, nekem ez nem okoz problémát, viszont egy-két előadáson figyelve az emberek reakcióit, feltűnt, hogy sokaknak szokatlan a japán világnézet. De ne szaladjunk ennyire előre, előbb elmondom, hogy keveredtünk oda. Pénteki napon volt ez a program, amikor nálunk ballagások voltak, úgyhogy korábban el tudunk jönni, így a rendezvény előtt két órával odaértünk. Addig lézengtünk, könyvtáraztunk és kisállatboltban csorgattuk a nyálunkat egy axolotlra. Aztán végre elkezdődött az ünnepélyes megnyitó, amin azonnal feltűnt, hogy az én korosztályom nemigen vesz részt. Sokkal inkább az ötven és afelettiek ültek a padoknál és hallgatták a beszédet. Természetesen volt még rajtunk kívül pár elvetemült fiatal, de elenyésző mennyiség, ahogy néztem, azokat is többnyire a szüleik hozták magukkal. Meglepett ez a jelenség, hiszen mindeddig abban a hitben éltem, hogy az idősebb korosztály pont, hogy nem nyitott erre a kultúrára, legalábbis a társadalmi megítéltség alapján erre tudtam következtetni. Ehhez képest lelkes és felettébb aranyos időseket láttam, akik gyermeki lelkesedéssel figyelték az előadásokat, sőt! Mondok egy sztorit is. Cicás harisnyában volt aznap, tehát a rendezvényen is, amikor odajött hozzám egy bácsi és mondta, hogy milyen jó, dehogy ez  inkább K-popos, mintsem japán, de nem baj, ő amúgy is jobban szereti a K-popot. Mindezt egy sacc per kábé hatvan éves bácsitól hallani elég meglepő volt. (Egyébként, ha ilyen helyre mentek, sose vegyetek fel cicás harisnyát! A létező összes ember meg fogja dicsérni. Tapasztalat…)

japannap (1)

A megnyitó után következett egy tradicionális legyezőtánc, ami szerintem gyönyörű volt. Három tánc lett bemutatva, három különböző korból. Az utolsó tetszett leginkább, mivel az volt talán a legdinamikusabb, abban használta a táncos hölgy legtöbbet a legyezőjét. Mint később kiderült, ez egy hagyományos gésa tánc volt. Nekem ekkor azonnal elkezdett pörögni az agyam, hogy fel tudjam idézni az Egy gésa emlékiratai című regényt, hogy abban is volt-e szó hasonlóról. A zene, ami a táncok alatt szólt, tipikusan japán volt, egyet sajnálok csak: nem élő zene volt, hanem csak hangfelvétel. Sokkal kultikusabb lett volna, ha a táncoló lány mellett egy férfi is ül, kezében shamisent tartva. (A shamisen egy hagyományos japán hangszer, a gitárhoz hasonlóan húros, bár a hangja lényegesen más, elég jellegzetes. Szerintem, ha youtube-on rákerestek, biztos találtok róla felvételt.)

Ezt egy kimonó és yukata divatbemutató követte, ami sajnos számomra csalódás volt. A divatbemutató hallatán a legtöbb ember (engem is beleértve) egy kifutóra, zenére és modellekre asszociál. Nem egészen ezt kaptuk. Sajnos elég átlagosnak mondható yukatákat láttunk (a kimonók szépek voltak, bár ennél extrábbra számítottam), valahogy nem ezt vártam. Ennek tetejébe nem is igazi divatbemutató volt. A Magyar-japán baráti társaság elnöke beszélt magáról a japán öltözködésről. Élvezhettem volna, de már volt annyi előismeretem korábbról, hogy kvázi az összes elhangzott információ birtokában voltam már. Valószínűleg az Egy gésa emlékiratai című regényről ragadt rám ennyi minden, mert egyébként szerintem még soha nem olvastam utána részletesebben a tradicionális japán viseletnek. Nem volt végül is olyan borzalmas a bemutató, csak alulmúlta az elvárásaimat. Aztán persze a többi program bőven kompenzálta, nem kell itt rémüldözni!

Eztán mentünk pénzt költeni. Annyi lehetőség nem volt vásárlásra, de azért kaját és könyvet mindenképp szereztünk be. Egyik barátnőmmel (aki később még vissza fog térni a történetbe, úgyhogy jól jegyezzétek meg) felesben vettünk egy japán nyelvtankönyvet, ami így lapozgatás után nagyon királynak tűnik, már alig várom, hogy tanuljunk is belőle. Ezen kívül én egy kalligráfia ecsetet vettem, mert már régóta ki akarom próbálni ezt a művészeti ágat, csakhogy megfelelő eszközök hiányában eddig még nem álltam neki. Tintám még most sincs, mivel elég drága és csak kis tégelyben kapható, de szerintem a szimpla vízfesték is megteszi. Kezdő szinten legalábbis bőven elég. És ugye a lényeg, a kaja. És sóher vagyok, ezért külön nem vettem kaját, viszont barátaim igen. Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csak japán jellegűek voltak az ételek/italok, hanem ténylegesen onnan is lettek importálva.

Miután szépen bevásároltunk, meglátogattuk a kis sushis-piás bódét, ahonnét közösen szereztünk először sushit, majd később sakét is. Első megállapítás: ha a Sushi Sei étteremben jártok Óbudán, akkor a gombás, a vegyes zöldséges, a lazacos és a rántott húsos sushit feltétlenül kóstoljátok mert, mert ritka finom! Nem ez az első alkalom, hogy sushit ettem, de valószínűleg ez volt a legfinomabb. Korábban már én is készítettem (szám szerint kétszer, ha érdekelt volna ez a csodálatos tény.), viszont valljuk be, a tescos nori lap nem az igazi. És hát a sake. Régóta kíváncsi voltam, hogy milyen is az a rizsbor. Mi egy sakurásat próbáltunk, ami meglepően finom volt. Érződött rajta a cseresznyevirág is, nem volt túl erős alkohol, nekem nagyon ízlett (Muhahahaha! A gyönyörű üvege is az enyém lett!) és mindemellett plusz pont, hogy szintén Japánból importált, tehát autentikus, nem hamisítvány, nem gagyi. Az árak azért elég húzósak voltak, ami nem meglepő, de azért egy kicsit elszomorító. Főleg akkor, ha buszjegyre már nem marad pénz.

32169877_932699893568568_2276446994614452224_n (1)

Szerintem nem fogok minden egyes programot leírni ilyen részletességgel, mert akkor akár napestig is itt ülhetnénk. Helyette inkább összefoglalom az egészet. Nagyon sokféle és változatos programok voltak, a japán kultúrának elég sok részébe betekintést nyerhettünk. Ami nekem külön tetszett, hogy nagyon sok mindent ki is lehetett próbálni. Volt például origami, kalligráfia készítés, de még japán illatjáték is, amiről egészen idáig még csak nem is hallottam. Ennek az a lényege, hogy mutatnak neked illatokat, neked pedig ki kell találnod, hogy melyikek az egyformák. Mindezt úgy, hogy rajzolsz egy papírra öt vonalat és ahányadikak egyeztek, azokat összekötöd. Nagyon szórakoztató volt, bár senkinek nem sikerült eltalálnia pontosan. A legkülönlegesebb dolog talán az volt, hogy még japán frizurát is lehetett csináltatni, ingyen és bérmentve. Hát persze, hogy gyönyörűséges barátnőmet beültettük a fodrász székébe (igen, vele vettük a könyvet. Én mondtam, hogy jegyezzétek meg!), hogy neki aztán most frizurája lesz. A végeredmény nagyon szép lett, kismillió kép is készült róla.

 

Az egyik kedvenc előadásom a teaszertartás volt, mivel eddig én csak azt tudtam, hogy Japánban nagy kultusza van a teának. Viszont arról fogalmam sem volt, hogy ilyen mélyen gyökerező, összetett és bámulatosan harmonikus dolog a teaművészet. Ha lesz rá kapacitásom és esetleg érkezik rá visszajelzés, akkor szívesen írok erről külön egy cikket, mivel bőven megér akár két misét is.

Így az élménybeszámolóm végére érve szeretnék egy kicsit ajánlóba átcsapni, hiszen nemsokára lesz Budapesten egy hasonló program, csak ott két napos lesz. Május 25-én és 26-án lesz a program a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum helyszínén, szintén a Magyar-japán baráti társaság szervezésében. Nézegettem a programok listáit és nagyon érdekesek lesznek, lesz olyan is, mint ami itt is volt, de mivel ez egy fővárosi, nagyobb volumenű esemény, nagyobb helyszínnel, logikusan következik, hogy sokkal több előadás lesz. Annyi különbség lesz, hogy míg az itteni program látogatása ingyenes volt, addig a budapestié belépős, bár szerintem megfizethető áron van, cserébe pedig minden előadásra el tudsz menni. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy menjen el, mert még ha nem is rajong ezért a kultúráért, egy érdekes tapasztalattal gazdagodhat, bővülhetnek az ismeretei. Ha pedig szereti Japánt és Budapest közelében él, akkor szinte kötelező ott lenni.

És akkor most jöjjön egy interjú a Magyar Japán Baráti Társasággal, a Japán napok szervezőivel!

Véleményük és tapasztalataik szerint Magyarországon melyik korosztály a legnyitottabb a hagyományos japán kultúrára?

Úgy gondolom, hogy minden korosztály nyitott a hagyományos japán kultúrára, de minden korosztálynak megvannak a maga preferenciái, és különösen a fiatal korosztálynál figyelhető meg, hogy a különböző modern szubkultúrák hatására fedezik fel (és szeretik meg) a japán kultúra hagyományosabb elemeit.

Milyen előnyökkel jár az, ha valaki az MJBT tagja?

Először is a baráti társaság folyamatosan értesíti tagjait az országban megrendezésre kerülő japános programokról különböző platformokon keresztül: internetes hírösszefoglalók (MJBT Hírnök, Hírfutár), közösségi oldalakon való aktív jelenlét, valamint negyedévente megjelenő fő hírlevelünk (Kizuna) biztosítja, hogy minden korosztály időben értesülhessen a kisebb-nagyobb, de ugyanolyan érdekes programokról.  Ezen kívül kedvezményesen lehet részt venni az MJBT által szervezett budapesti és vidéki programokon és az ismeretterjesztő budapesti klubnapjainkon; sőt, külön kiemelném, hogy a baráti társaság képesített nyelvtanára által megtervezett és lebonyolított japán nyelvtanfolyamra is kedvezményesen iratkozhatnak be a tagok. Kurzusaink jellemzően 15 alkalmasak, kezdő tanfolyamaink ősszel indulnak, de évközben is van lehetőség a becsatlakozásra.

A Japán napokon kívül szerveznek más programokat is?

Természetesen! De először is jegyezzük meg, mert fontos, hogy Japán Napok nem csak Budapesten vannak. Országszerte rendezünk ilyen programot, vidéki városokban ezt az adott régió MJBT csoportja szervezi általában, és örömmel mondhatom, hogy mindig sok az érdeklődő, nagyon népszerűek. Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy szervezetünk aktív vidéki csoportokat (Baja, Dunaújváros, Győr, Gyula, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Keszthely, Miskolc-Görömböly, Pécs, Székesfehérvár, Szekszárd, Szentendre, Szolnok, Szombathely, Vác, Zalaegerszeg) és különböző tagozatokat (bonszai, japán öltözködés, gasztronómia, haiku, harcművészet, ikebana, kalligráfia, japánkert, origami, reiki) foglal magába. Segítségükkel mindig igyekszünk színes, érdekes programokat szervezni. (A Japán Napokkal együtt évente körülbelül 40-50 programunk van.)

Népszerű, hagyományos programjaink közül említeném a következőket: origami papírhajtogatás, kimono bemutató és jukata öltöztetés, kalligráfia, japán irodalmi témájú előadások és workshopok (pl. Haikunapok, költői fesztiválok), furosiki csomagolás előadás és workshop, ikebana előadás és workshop, zenei előadások, tudományos előadások (konferenciák) stb., de igény szerint a japán kultúra más területméreteiről is szervezünk programokat. Nagyobb programok keretében a japán szubkultúrák (főleg manga/anime) kedvelőinek is próbálunk kedvezni: a résztvevők manga-figurák rajzolását gyakorolhatják a Japán napokon a Magyar Anime Társaság vezetésével, sőt korábban tartottunk beöltözős versenyt (cosplay-t) is.

Fontos még kiemelni, hogy minden hónap 3. péntekén a Nemzetek Házában (Bp., Bajza u. 54., mfsz. 1.) ismeretterjesztő előadást és beszélgetést tartunk „MJBT Klubnap” néven, ahol a japán kultúra egy kis szeletével ismerkedhetünk meg változatos formában, például vendégelőadók, filmvetítések, kerekasztal beszélgetések segítségével.

2019-ben nagyszabású jubileumi programsorozattal készülünk országszerte, a magyar-japán diplomáciai kapcsolatfelvétel 150. évfordulója alkalmából. (Jövőre emlékezünk az Osztrák-Magyar Monarchia és Japán között megkötött Barátsági és Kereskedelmi Szerződés aláírásának 150. évfordulójára.)

Egy-egy ilyen Japán nap megszervezése mennyi előkészületet igényel? Mi a legnehezebb feladat a szervezésben?

Nagyon sok munka van a szervezéssel, ha most elkezdeném sorolni, a jövő évi Japán Napokon sem fejezném be valószínűleg. A program kialakítása és a programokat lebonyolítók koordinálása, a velük való kapcsolattartás talán az egyik legnagyobb kihívás.

A vidéki városokban mennyire szokták jól fogadni ezeket a programokat? Sokan látogatnak el és tekintik meg az előadásokat?

Mindig nagyon népszerűek! Először is, tapasztalataim alapján a vidéki programok ugyanolyan színesek és gondosan szervezettek, mint a budapesti programok. A különböző korosztályú látogatók pedig mindig nyitottak és érdeklődőek a japán kultúra iránt, ami hatalmas öröm a társaság számára! Mindig nagy lendületet ad a munkánknak, ha látjuk, hogy sokan vesznek részt egy-egy rendezvényünkön és jól érzik magukat az érdeklődők! (Sajnos, ahogy mással is így van, a japán kultúrát népszerűsítő programok is ritkábban kerülnek megrendezésre vidéken a fővároshoz képest, de talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy ilyen program mindig sok érdeklődőt vonz, hiszen különlegességnek számít. )

Mi volt a motivációja az MJBT létrehozásának?

Az MJBT a japán kultúra magyarországi barátainak összefogásával hivatott ápolni a magyar–japán kulturális együttműködést, a társadalmi és a művelődési kapcsolatokat. Az alapítók és a jelenlegi vezetőség is legfőbb feladatának tekinti a japán kultúra magyarországi megismertetését és népszerűsítését, ezen keresztül a két nép barátságának elmélyítését. J

Az MJBT tagjai között inkább a fiatalok vagy az idősebbek vannak többségben?

Ahogy korábban is írtam, nagyon vegyes a tagság összetétele, vannak fiatalok, középkorúak és idősebbek is. Ami talán érdekes, és egyben nagy öröm, hogy az utóbbi néhány évben feltűnően sok fiatal lépett be a társaságba Budapestről és vidékről is. Bízom benne, hogy a jövőben egyre több embert tudunk megszólítani, megismertetni a japán kultúrával.

Ti kedvet kaptatok egy látogatáshoz? Esetleg vettetek már részt ilyen rendezvényen?

Én Fancsali voltam és vagyok is. Legyetek jók vagy rosszak, ahogy akarjátok, de kulturálódni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s