Ursula K. Le Guin: Valahol a Földön | egy kortárs novellista válogatása

Üdv-üdv!

Az irodalomtanárom szerint a kortárs versek és novellák értelmezése, elemzése a legnehezebb. Ezzel feltétel nélkül egyetértek, habár akad néhány minősíthetetlen kivétel is. A legtöbb kortárs alkotás nagyon elvont, a legapróbb momentumaiban van elrejtve a lényeg, amihez viszont nehéz hozzájutni a körítés miatt. Mire azt kifejti az ember, lemegy a nap. Ettől függetlenül nagyon szeretem mind a kortárs verseket, mind a novellákat. Korábban inkább verseket olvasgattam, de egy amatőr író barátom a novellák világába is bevezetett és végül neki köszönhetően megszerettem a műfajt. Így jutottam el végül Le Guin írónőhöz, akinek a regényei és a novellái is világszerte méltó sikernek örvendenek. Az amerikai kortárs irodalom egyik legnagyobb és talán egyik legmeghatározóbb alakja is. Mindezt az internet-sama súgta nekem, mert egyébként én még nem hallottam a fent említett hölgyről. Az igazat megvallva, erre a kötetére is pusztán véletlenül akadtam rá. Éppen a GABO oldalát böngészgettem, amikor megláttam ennek a regénynek a borítóját és a címét. Borzasztó ütős mind a kettő, majd miután a fülszöveg is elolvasásra került, határozottan úgy éreztem, hogy nekem ez  kell. De vajon mennyire jó író Le Guin? Méltó arra a rengeteg díjra, amelyet alkotásainak köszönhetően zsebelt be?

covers_463545

Fülszöveg:

Ursula K. Le Guin Valós és valótlan című, kétkötetes novellagyűjteménye kihagyhatatlan. Az élő legendának számító és science fiction nagymesternek kinevezett Le Guin 1960 óta meghatározó alakja az amerikai irodalomnak. Változatos témái politikai, ökológiai, filozófiai kérdéseket járnak körbe, szociológiai és pszichológiai érdeklődése olyan elképzelt társadalmak leképezésében nyilvánult meg, amelyek tükröt mutattak saját civilizációnknak.

A legjobb kortárs novellisták egyikének tartott szerző szatirikus, éles hangú írásai gyönyörködtetnek, provokálnak, elgondolkodtatnak. A Valahol a Földön Le Guin evilági novellái közül válogat oregoni kisvárosoktól kezdve Európa szívéig.

A kérdésekre a válasz az, hogy Le Guin az egyik, ha nem a legjobb kortárs novellista, akitől valaha olvastam. Nem fogom tudni a kötetben megjelenő összes novelláját elemezni és értékelni, hiszen akkor napestig itt ülhetnénk. Inkább magáról az írónőről, az írásmódjáról, a stílusáról szeretnék írni nektek, mivel szerintem Le Guin itthon nem kapta meg a kellő figyelmet és elismerést, pedig egy nemzetközileg elismert szerző. Csakhogy néhány nevesebb díjat említsek, amit elnyert: World Fantasy Award életműdíj, Willamette Writers és a Kongresszusi Könyvtár Élő Legendák díj, Hugo-díj, Nebula-díj és még tudnám sorolni legalább öt soron keresztül. Le Guin egy hatalmas koponya, akinek a nevéhez regények, gyerekkönyvek, esszék és novellák is fűződnek. Egy nagyon sokrétű, sok műfajban dolgozó és termékeny írónő, aki csak úgy ontotta magából a könyveket. Sajnos, amikor utánanéztem az írónőnk, csalódottan tapasztaltam, hogy idén télen, majd kilencven évesen elhunyt. Véleményem szerint óriási veszteség az irodalom számára, habár ezen kijelentésem csupán egy novellásköteten alapszik. Tehát, miért is ennyire jók Le Guin novellái?

Egyrészt mert fájdalmasan valóságosak voltak. A politikai, társadalomkritikai és egyéb közéleti témájú alkotások mind a valóságból merítkenek, ami egyszerre riasztó és elgondolkodtató. Másrészt minden novellának megvolt a maga kis üzenete, ami olyan értéket képviselt, amit igenis érdemes volt papírra vetni, amit igenis meg kellet örökíteni, mert tanító célzata van, vagy csak szimplán elgondolkodtat. Le Guin a szavaival szívfacsaró élményt tud nyújtani. Éppen ezért nem is javaslom, hogy valaki gyorsan akarjon vele végezni. Egy-két novellánál én sem tudtam többet olvasni egy nap, mert nagyon sokáig kattogott egy történeten az agyam, sok ideig nem hagyott nyugodni egy-egy gondolat, ami a novellákból került a fejembe. Tökéletesen el tudom például képzelni, hogy valaki nyáron úgy olvassa ezt a művet, hogy minden este vagy reggel elolvas belőle egy kis történetet.

Le Guin egészen különleges írónő, hiszen olyan abszurd szemszögeket tud választani, amitől bármilyen sablonos történet milliószor jobb lesz. Például van ebben a kötetben egy novella, ami egy fa szemszögéből mutatja be a történéseket. A történelem során nem valószínű, hogy olyan sokan gondoltak volna már erre, Le Guin igen és lám, milyen jól sült el! De egy jó novellához, ugyanúgy, mint egy jó regényhez, kell egy jó történet, különben lapos lesz az egész. Le Guin tipikusan az az írónő, aki nem siet sehová. Szép nyugisan haladnak az események a novelláiban, semmit nem siettet. Ez a pörgősebb, dinamikusabb alkotások kedvelőinek talán annyira nem fog tetszeni, viszont szerintem érdemes vele tenni egy próbát. Először számomra is furcsa volt, hogy egy nagyon andalító lassúsággal és egy még andalítóbb hangulattal halad előre a történet. De a harmadik novella után megszoktam és megszerettem ezt a fajta írásmódot. Ez tényleg nem egy epikus alkotás, sokkal inkább a líra műnemébe sorolnám, hiszen hiába van egy-két novellának a többihez képest dinamikusabb felépítése, ha még azokban is a gondolatok és az érzelmek dominálnak.

Ha már megemlítettem az érzelmeket, akkor egy kicsit hadoválok arról is. Érdekes módon az írónő nem alkalmaz erőteljes érzelmi hatásokat, egyfajta egyszerűség lengi be az egész könyvet. Ez valószínűleg azért lehetséges, mert az írónő legtöbb szereplője hétköznapi ember hétköznapi helyzetekben. Semmi nincs túlcifrázva ebben a  válogatásban. Nincsenek felesleges sallangok, sem rengeteg érzelem. Mégis az ember velejéig hatolnak Le Guin szavai. Mert a nyers valóságnál nincs brutálisabb.

Le Guin valóban nem egy egyszerű olvasmány, így még az érett fiataloknak sem kifejezetten ajánlanám. Egy bizonyos tájékozottsági szint felett vállnak a novellák az olvasós számára is érthetővé és befogadóvá. Nem tudnám kifejezetten szórakoztatásra ajánlani ezt a könyvet, hiszen a valóság az, hogy nagyon sok novellának a kötetből lelombozó, mélabús hangulata van. Mégis különleges és egyszerűen zseniális az egész. Azoknak bátran merem ajánlani, akik valami komolyabb hangvételű, gondolkodtató könyvre vágynak, hiszen valószínűleg pont egy ilyet keresnek.

Ti ismeritek az írónőt? Szeretitek az írásait?

Én Fancsali voltam, és vagyok is. Legyetek jók vagy rosszak, ahogy akarjátok, de művelődni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s