Animenéző: Mahou Tsukai no Yome | mágia, érzelmek és alvás…

Üdv-üdv!

Szeretem a komoly, mondanivalóval bíró animéket, úgyhogy az sem riaszt vissza, ha esetleg kissé lányosabb a téma, vagy a feldolgozás, hiszen, ha jó az üzenet, akkor csak az számít. Ezért történhet az, hogy többször is belekezdek olyan animékbe, amik műfajban és stílusban is mérföldekre állnak tőlem. Általában ezen döntésemnek kétféle kimenetele lehet. Vagy nagyon imádom végül az animét és áldom magamat, hogy nem visszakoztam, és belekezdtem, vagy nagyon utálom és már a második résznél megunom. Utóbbi a rosszabb, mert akkor egy ideig nem vagyok képes semmit sem nézni, hiszen magamban dühöngök azon, hogy mennyivel jobb is lehetett volna. Az idei őszi szezon egyik legnépszerűbb animéje a Mahou Tsukai no Yome volt, ami nem is olyan régen ért véget. Műfajban eléggé távol áll az én ízlésemtől, viszont a leírás alapján (és az előzetesen megnézett OVA hatása miatt) azt feltételeztem, hogy ez attól függetlenül, hogy shojo, egy baromi jó anime lesz, telis-tele komoly és mélyenszántó gondolatokkal, kidolgozott, logikus és következetes lesz. Arra számítottam, hogy örömmel fogom nézni. És az első nagyjából hat-hét rész nem is okozott csalódást, aztán jött az a bizonyos mélyrepülés és kvázi agyérgörcsöt kaptam a sok ostobaságtól és logikátlan kifejtetlenségtől. És most jön az az idegesítő kérdés: miért is? Miért is van az, hogy ez a sokak által imádott anime nálam kiverte a biztosítékot? Hát most rátok szabadítom dühömet és megtudjátok.

Ne legyünk olyan negatívak! Minden bölcs ember a pozitív életvitelre szavaz, úgyhogy ne kezdjük azonnal pocskondiázással. Nézzük meg, hogy mik is a pozitívumai ennek az animének, mert azok is vannak ám szép számmal. Rögtön az első, ami szembetűnően jól sikerült, az az érzelmek hiteles és jelentős ábrázolása. Ez számomra az OVA után szinte elvárás volt, hiszen már ott is nagyon szépen voltak bemutatva a karakterek érzelmei. Itt jóval több idő jutott magára a kibontásra is, úgyhogy tényleg, ez mesterien lett kivitelezve. Néha még meg is könnyeztem egy-egy szebb jeleneten. Az érzelmi hatást még a zene is fokozta, ami szintén nagyon jól el lett találva, jellegzetes zenéje lett az animének, a történetnek megfelelő dallamok csendültek fel így tökéletesen kiegészítette egymást a kettő. Az egyik kedvencem az a karakterspecifikus zene volt, amit itt láttam először megjelenni. Mondok egy példát. Van egy karakter az animében, Hamuszen, akinek minden egyes felbukkanásánál egy nagyon furcsa (először meg is lepődtem rajta, kifejezetten nem tetszett, de aztán megszerettem) és hideglelős zenét játszanak be, ami egyfajta különleges aurát ad a karakternek. Szerintem zseniális ötlet és, mint újítás is tökéletesen megállja a helyét. Természetesen nem volt az összes karakternek külön zenéje, nem is vette volna jól ki magát, az már nagyon sok lett volna, de így, hogy csak egy-két szereplő kapott ennyire jellegzetes zenét, szerintem remekül működött.

Még mindig maradva a pozitívumoknál, szerintem a grafika is említést érdemel. Alapvetően nálam nem elsődleges egy anime rajzolása. Ha vannak hiányosságai, mint például A Yuri on Ice esetében a háttér kidolgozatlansága, el tudok tőle tekinteni, végignézem az animét. A régebbi típusú, kevésbé korszerű rajzolású animéket is nagyon szeretem, nincs vele semmi problémám. Ha minden igaz, ronda grafika miatt még soha nem hagytam félbe animét. Viszont előfordul olyan is, hogy egy-egy jól kinéző, kiragadott kép, vagy karakter alapján mondom azt, hogy ezt az animét meg fogom nézni, úgyhogy nem állítom, hogy teljesen hidegen hagy a  rajzolás. Ezért is beszélek most erről, mert a Mahou Tsukai no Yome valami hihetetlen szép, még a kortársaihoz képest is. Manapság ugye már nem olyan nehéz szép animét rajzolni, pláne, hogy rengeteg tehetséges és kreatív ember van, valamint a technika is már elég magas szinten áll. Viszont kiemelkedően szépen rajzolni, ami még a többi közül is kiemelkedik, kurva nehéz. Úgy megcsinálni, hogy a lehető legkevesebb CGI legyen benne (vagy ne látszódjon), szerintem egy embert próbáló feladat, ezért tudom ezt hatalmas pozitívumként felróni ezen anime esetében. Nagyon hangulatos rajzolása van, bár a karakterdijánja annyira nem nagy kunszt, kicsit átlagosnak mondanám egy-két kivételtől eltekintve. Nem is annyira a karakterek kinézetei ragadtak meg (pedig azok is gyönyörűek), sokkal inkább a környezet, a háttér kidolgozottsága, ami már szinte mesteri szinten van művelve. Még amikor anno a Touken ranbu legújabb szériáját néztem, ott éreztem hasonlót. Szinén nem karakterekben, hanem tájábrázolásban nagyon erős. Egyszerűen jó volt nézni mindkét animét, mivel egyáltalán nem lett összecsapva, még a legapróbb részlet is pontosan a helyén van, amiért szerintem hatalmas taps jár a rajzolóknak.

Kapcsolódó kép

Egyszerűen gyönyörű!

Még mindig egy kicsit taglalom a pozitívumokat, hogy ne csak gyűlöletáradatot olvassatok, mert egyáltalán nem volt rossz ez az anime, csupán sokkal többet vártam tőle. Tehát, ami még nagyon tetszett, az az epizodikus felépítés. Ennek ugyan hátrányai is van, például sok helyütt kifejtetlenség és kapkodás jellemezte e történetet, minél több és több történést akartak belesűríteni egy epizódba, így sokszor lényegi kérdésekre nem kaphattunk választ, ami engem frusztrált. DE! Ez akkor is egy pozitívum, mivel minden egyes kis történetszál aranyos és megható volt a maga módján. Az egyes epizódokban egymástól teljesen eltérő helyzetekben figyelhettük meg a karakterek reakcióit, érzelmeit, ami szerintem csak még inkább árnyalta azok személyiségét, sokkal pontosabb képet kaptunk róluk, mintha csak egy esemény lett volna végigkövetve. Az epizodikusság másik nagy haszna, hogy ki lehet élni az alkotóknak a kreativitásukat. Valamennyire azért meg volt kötve a kezük, hiszen van egy alapmű, amit fel kell dolgozni, de ezekben az epizódokban szabadon “garázdálkodhattak”, újfajta színezetet adhattak a történetnek. És van még egy hatalmas előnye az ilyesfajta felépítésnek. Szezonos animék esetén én nem tudok várni a következő részre, azonnal tudni akarom, hogyan folytatódik a történet. Itt ez a zsigeri vágy nem állt fent, hiszen egy epizód, egy történet. Oké, ahogy közeledtünk a végéhez, úgy váltak egyre összefüggőbbé a részek, de az elején kifejezetten örültem, hogy nem kell egy egész hetet izgulnom a szereplőkért. (Ne nem, mintha annyira izgultam volna a kis vörösért… -.-)

Most nagyjából fel is soroltam mindent, ami tetszett ebben az animében. Jöhetnek a negatívumok, amikből nem lesz hiány… Legnagyobb sajnálatomra nekem ez az anime hatalmas csalódást okozott, felvetődik tehát a kérdés: miért, amikor annyi potenciál volt benne? Pont emiatt. Hogy volt benne potenciál, de nem lett kihasználva. Azaz nem jól lett kihasználva és csak bizonyos dolgok lettek kihasználva. (Úúú… ennyi kihasználva egymás után! Kezdem valami szűzkislány-megrontónak érezni magam.) Ott indul el a lejtőn a vonat, hogy Chise személyisége számomra rettentő irritáló volt. Ha nem panaszkodott, akkor aludt. Értem én, hogy rossz volt a múltja, de azért nem kellene ennyire búval baszottnak lenni VÉGIG! Amikor vannak szeretteid, amikor fontos vagy az embereknek, amikor van hol élned, amikor van családod, amikor gondoskodnak rólad és még lehetne sorolni. Nem. Ő inkább szomorkodik. Egy ideig ez még meg is érthető. Én sem lennék túl boldog attól, hogy egy csontfejű mágus felvásárolt a rabszolgapiacon, de könyörgöm! Ne az utolsó epizódban döbbenjen már rá arra, hogy neki jó ott! Ez a fajta ostobasága nagyon idegesített a karakternek. Alapvetően egy életképtelen energiavámpír, akit nem is értem, hogy miért szeretnek és miért mentenek meg folyton. Nekem a romantikus irodalom egyik nagy alakjának, Byronnak az egyik alaját, Childe Harroldot juttatta eszembe, aki hasonló rezignált lelki állapotban tengette a mindennapjait. Az orosz irodalomban ki is mondják, hogy ő és a hozzá hasonlók a “felesleges emberek”. Alapvetően nekem Chise az elején kimondottan szimpatikus volt, de ahogy haladtunk előre a sztoriban, ő pedig szinte semmit nem változott, úgy vesztette el a varázsát is a szereplő. Az anime végére teljesen kiábrándultam belőle, habár érezhető jellemfejlődésen ment keresztül. Ennyi pozitívumot még fel tudok róni, eljutott A-ból B-be. De rettentő nehézkesen és kínkeservesen. Lehet, hogy én látom rosszul és totál hülyeségeket beszélek, de Chise egy idő után rettentő sok tudott lenni.

Kapcsolódó kép

A grafika azért még mindig a topon van

Ott fentebb, Chise szapulásánál említettem azt, hogy folyton elalszik. És ez nem vicc. Nagyjából az anime negyede az, hogy Chise a kimerültségig hajszolja magát, aztán alszik egy hetet. Oké. Egyszer megcsinálják, akkor elmegy, még érthető is. De amikor ez huszadjára történik meg, akkor azért úgy elgondolkozik az ember. Egyértelműen látszott, hogy csak időhúzásnak, tölteléknek kellett, de akkor is idegesítő volt. Pláne, hogy annyira irreálisan aludt el. Van egy jelenet, ahol Elias mellett virraszt, amikor a mágus felkel ő megöleli, aztán puff, már el is aludt. NEM! Emberek! Így senki nem alszik el, még ha teljesen kimerült, akkor sem! Apróság ugyan, de ha sokadjára követik el ugyanazt az apró hibát, akkor egy idő után szemet fog szúrni és nagyon fogja bökni az ember csőrét.

Ha már így elkezdtem a szereplőket taglalni, akkor vegyük górcső alá a másik főszereplőt is, Eliast. Ő ugye az a csontfejű mágus ipse, aki felvásárolja Chiset, mint menyasszonyát és tanítványát egyben. Eléggé ambivalens érzelmek fűznek hozzá. Részben nagyon szeretem a karakterét, részben pedig kvázi ki tudnám tekerni a nyakát. Ő is egy elég szép jellemfejlődést mutat az anime során, de szerencsére nem irreálisan nagyot, úgyhogy ez mindenképp buksisimiért kiált! A személyisége, a kimért, pontos beszéde, a gyermeki naivitása és kíváncsisága, a zord keménysége és a szinte már atyai aggodalma mind mind egy szerethető karakterré tették. Szerintem remekül el lett találva a személyisége, csakhogy, most jön a de rész. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy konkrétan senki nem fejti ki az ő cselekedeteinek okát, értelmét, háttértörténetét. Kvázi semmi érdemlegeset nem tudunk meg a múltjáról, csupán néhány információt, ami éppen pont felkelti az ember érdeklődését, de nem csillapítja a tudásszomját. Jó is lehetett volna ez, ha mondjuk a végén elárulják, hogy Elias mi az isten. Oké, így megvan annak a varázsa, hogy te találgathatsz, egy csontfejű mágust meg mégis csak jobb, ha egy misztikus környezet leng körül, mégsem tudtam elfogadni, hogy nincs kidolgozva. Nem tudom, hogy lesz-e második évad, ha igen, akkor nagyon remélem, hogy abban végre kap egy kis helyet a háttérsztori is. A mellékszereplők többségével egyébként semmi problémám nem volt. Vagy érdektelenek, vagy szimpatikusak voltak. Mégis azért egy kedvencet sikerült avatnom! Kitaláljátok, hogy kit? Hát persze, hogy azt az axolotl szerű mágikus valamit! Imádtam, halál cuki volt.

Kapcsolódó kép

IMÁDOM! Világuralmat neki!

Maradva még a szereplők vonalán, megemlíteném a főgonoszt is, mert még az is van! Talán a legerősebb és legérdekesebb karakter az egész animében. Carthaphilius remek választás főgonosznak, belül épp olyan romlott, mint amilyen ártatlan kívülről. Azaz nagyon. Furcsamód imádom az agybajos, enyhén szociopata jellegű, megtört karaktereket, nos, kedves Carthaphilius pont ilyen volt. Az élete tragikus, akárcsak a sorsa, de amit leművel, az zseniális. Sajnálom, hogy ezt kimondom (leírod te marha, leírod!), de a végén már neki szurkoltam, hogy nyerjen ő. Erőviszonyokat tekintve ő nyert volna, de neeeem, Chise majd mindent megold. Nem baj, hogy a fél animét végigaludta, majd ügyes lesz és megoldja. Szerintem butaság volt a lezárás, sokkal drámaibb, bőgősebb véget akartam. Valami hasonlót, mint a macskás rész volt.Az tényleg történetben is nagyon minőségi volt, kellőképp drámai és kreatív is volt. Egy ahhoz hasonlót akartam lezárásnak is, de nem. Unalmas és sallangos volt, nagyon giccses, egyszerűen csak húztam miatta a számat.

Ha már nagyban utálkozom, megemlíteném gyűlöletem legfőbb okát, azt, ami nálam végleg elvágta az animét attól, hogy kedvenc lehessen. A szerelmi szál! Rettenetes volt. Értem én, hogy azt akarta hangsúlyozni, hogy nem számít a külső és hasonló klisés baromságok, de akkor is, ez vagy egy apa lánya kapcsolat, vagy sugar daddy. Előbbi jobb lett volna, de helyette utóbbit kaptuk. Tökéletesen felesleges volt ezt a szerelmi szálat beleszőni, csak giccsessé tette az egész művet, ráadásul értelmetlen is volt. Ötletnek nem volt rossz, sőt, kifejezetten érdekes ötlet, csakhogy nem így kellett volna kivitelezni. Itt valószínűleg azért a rajzolással is volt probléma, mert amíg Chise egy koszmók, addig Elias egy kétajtós szekrény, nagyjából, mint Kalus a Maiden Roseból. Csak rájuk néztem és nem. Ez egy olyan zsigeri nem, minthogy a pillangó nem kecske. Tudod, hogy nem. A készítők ezek szerint nem tudták, hogy a pillangó nem kecske. Sajnálatos. Pedig, ha ez nincs, akkor lehet, hogy sokkal jobban tetszik majd az egész.

Kapcsolódó kép

És most, a legvégén (végre vége!) elmondom, hogy mi a legnagyobb szívfájdalmam ezzel az animével kapcsolatban. Megváltoztatták az openinget. Adott volt egy kicseszett jó opening, aztán nagyjából azon a ponton, ahol maga az anime is hanyatlani kezdett, bevágtak valami ótvar gagyi zenét, én meg azt hittem, menten elbőgöm magam. Rettentő elegybelegy lett ez a kritika, nem baj, lesz ez még így se. Lényeg az, hogy most összegezni fogok. Minden rossz és negatívum és idegeskedés ellenére nem bántam meg, hogy megnéztem ezt az animet, hiszen némi pluszt azért adott. Némi üzenet volt benne. El lehetett rajta mélázgatni, a grafikája és a zenéje miatt pedig már megérte. Egy próbát érdemes lehet vele kezdeni, hiszen nem egy rossz történet, csak én még kiforratlannak érzem. Ettől függetlenül biztos rengetegen szeretik, okkal. Most elsősorban őket kérdezem: ti miért szeretitek ezt az animét? És most mindenkihez: ismeritek egyáltalán? Érdekel benneteket? Láttátok már?

Én Fancsali volt, és vagyok is. Legyetek jók vagy rosszak, ahogy akarjátok, de animét nézni el ne felejtsetek!

Reklámok

Animenéző: Mahou Tsukai no Yome | mágia, érzelmek és alvás…” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s