Animenéző: Mahou Tsukai no Yome: Hoshi Matsu Hito | a férfi, aki egy csillagra vár

Üdv-üdv!

Rég írtam már animéről kritikát, de most úgy érzem, muszáj, hiszen nemrég egy olyan zseniális alkotáshoz volt szerencsém, amiről kénytelen vagyok beszélni, ha kívánja a közönség, ha nem. Szerintem sokan képben vannak vele, hogy az idei téli szezonban fut a Mahou Tsukai no Yome. Ennek az előzmény történetéről, ova-járól lesz szó. A manga már több helyütt is szembejött velem és nagyon megtetszett a rajzolása, a karakterek, bár ekkor még a történetet még csak nagy vonalakban sem ismertem. Nem is olvastam el a mangát, mert eddig sehol nem találtam magyar fordítást, azt meg nem tudtam, hogy van neki már animéje. Még november elején bukkantam rá erre az ova-ra, azonnal meg is néztem mind a három részét és TE JÓSÁGOS ÉG! Szidtam magam, amiért nem néztem meg előbb, hiszen valami fantasztikus ez az anime. És legnagyobb mázlimra pont most fut a fő sorozat, úgyhogy tökéletesen boldog vagyok. No, de. Térjünk vissza az elemzésre.

Történet

A történet igazán egyszerű. Van egy lány, aki különleges. Több ezer film és könyv kezdődött már így, úgyhogy az elején meg is ijedtem, hogy most akkor kapni fogok egy csodálatosan unalmas és klisékre épített nyáltengert, de nem. Szerencsére nem csalatkoztam meg, mivel a klisés alap felett csupa-csupa kreatív ötlet rejlik, amik működtek, nagyon jól meg lett komponálva az egész. Tehát, adott ez a lány, név szerint Chise, aki mágikus erővel bír. Felvásárolja őt egy különös, marhakoponya fejű mágus. Ezt a részt nem taglalom tovább, mivel erről lesz szó a fő sorozatban. Ez az ova alapvetően a múltra épül. Chise elmesél egy gyerekkori történetet a mágusnak és a “kutyájának”. (Igen, a kutya direkt van idézőjelbe téve. Majd megértitek, ha megnézitek az animét.)

Az ova-n belül a következő történet hangzik el: Chisemég kicsi gyerek, aki látja a mágikus lényeket, de mivel senki nem mondta eddig neki, hogy mik ezek, fél tőlük, mint afféle gyerek. A rokonaival él, mivel a szülei már meghaltak, de ezek a rokonok nem igazán szeretik őt, mert mondhatni fura és azt hiszik, valami baj van a fejével. Chise egy nap valamilyen úton-módon eljut egy könyvtárba, ahol találkozik egy férfivel, aki hasonlít hozzá. Nem terveztem tovább részletezni, mivel mindössze három részes az ova, ha mindent leírok, akkor már nem lesz érdemes megnéznetek, úgyhogy elégedjetek meg ennyivel. ^^

Grafika

Az anime grafikája valami eszméletlen szép, én már első nézésre teljesen el voltam bűvölve, hogy ezt most komolyan gondolják?! Persze, láttam már szép grafikájú animéket, de azt hiszem, ez az egyik legszebb, amit valaha néztem. Nem is a karakterek dizájnja, ami annyira megfogott – pedig az is kiemelkedő – , hanem a környezet, maga a világ, ahogy meg volt rajzolva. Jó, három részről beszélünk, úgyhogy nyilván nem tudtak annyit mutatni a világból, mint a fő sorozatban, de már az, ami ebben benne volt, engem lenyűgözött. Minden apróságra figyeltek, biztos, hogy rengeteg idő és feltehetőleg még több pénz volt, hogy egy ennyire igényes és különleges grafikát tudjanak adni ennek az animének. És mint már említettem, azért a karakterek dizájnja sem utolsó. Elias kinézete volt természetesen a kedvencem, habár vajmi keveset szerepelt. Imádni való a marhaszerűkoponyás (?), elegáns mágus. Ugyan a személyisége itt alig-alig ismerszik meg, de a külseje már elsőre megfogott. Elég kevés szereplővel van megáldva ez az anime, de azok annál igényesebben vannak megrajzolva. Chise szemei például végtelenül gyönyörűek. Egy szónak is száz a vége, ez a dizájn nekem szívszerelmem lett mind karakterek, mind világ terén. Azt azért még megjegyezném, hogy itt még a háttérben sem vettem észre “torzulásokat”, mint mondjuk a Haikyuu-ban, ahol azért van egy-két furcsaság. (Azt is imádom, félreértés ne essék!)

Karakterek

Nem gondoltam volna, hogy lehetséges az, hogy három, ismétlem HÁROM húsz perces rész alatt megszerettessék velem a karaktereket, ráadásul úgy, hogy aggódjak a sorsukért és igen, bőgjek, mint valami taknyos kisgyerek minden egyes rész végén. Természetesen megkaptam a cáfolatot egy csodás pofon formájában, mivel a Mahou Tsukai No Yome ova-ja nem csak történet és grafika termén zseniális. Ó nem! A szereplők is nagyon könnyen az ember szívéhez tudnak nőni, hiszen végtelenül érdekesek, kicsit szerencsétlenek, de ami miatt szerintem a legszerethetőbbek, hogy emberségesek. Igazán fájdalmas volt látni azt, hogy alapvetően jó emberekkel milyen kegyetlenül elbánt az élet. Ilyen tekintetben még a valóságra is hajaz, annak ellenére is, hogy telis-tele van mágiával az egész.

Tehát karakterek. Chise gyerekként olyan, mint bármelyik gyerek. Naiv és szeretetre vágyik, csakhogy másokkal ellentétben ő nem kapja ezt meg azoktól a bizonyos rokonoktól. Sőt! Inkább gyűlölik, és ezt nem is nagyon próbálják titkolni előtte. Elég undorító dolognak tartom egyébként is, amikor a gyerekre kenik a szülők, hogy veszekednek, úgyhogy itt is enyhén fel ment bennem a pumpa, de az idegrendszerem szerencséjére nem lett ez a szál túlzottan feszegetve. Chise alapvetően egy nagyon szerethető kislány, viszont azok a dolgok, amik vele történtek bizonytalanná és egy folyton szomorú állapotba taszították.

Képtalálat a következőre: „mahou tsukai no yome hoshi matsu hito”

A könyvtáros férfi – akinek sajnos már nem emlékszem a nevére – a történet mondhatni másik főszereplője. Hasonlóan hányattatott sorsú, mint Chise, talán pont ezért hajlik rá, hogy segítsen a kis vörösnek. Ő az egyik legaranyosabb férfi szereplő, akivel eddig animés, könyves, filmes világon belül találkoztam. Természetesen ő is látja a mágia lényeit, akárcsak Chise. Én őszintén szerettem a karakterét, habár nem ismerhettük meg annyira a jellemét, de amennyit megmutattak belőle, annyi bőven elég volt nekem, hogy boldog véget akarjak neki…

Összesítve

Nos… azt hiszem, ebben a kis ova személyében újabb kedvencet sikerült avatnom, hiszen csodálatos élmény volt. Karakterek, történet és világ terén is zseniális. Imádtam minden egyes sorát, minden egyes pillanatát, az egészet úgy, ahogy van. Nem is csodálom, hogy a három részt azonnal végig is néztem, egyrészt erősen függővéges mindegyik vége, másrészt túlzottan jó ahhoz, hogy le lehessen vele állni. Bárkinek csak ajánlani tudom. Jó, nem bárkinek, – de azért akit érdekel, az nézze meg – aki például valami kevésbé érzelem, hanem inkább akciódús animére vágyik, az ne ezt válassza, mert az összes akció nagyjából három perc. Viszont érzelmek terén ez egy első osztályú anime, úgyhogy lehet, hogy jobban az érettebb korosztálynak fog tetszeni, mivel fel kell fogni a történések súlyát, ha csak nézed és nem érted, úgy nem üt akkorát a vége. És ha már megemlítettem itt a véget, akkor egy pár sort arra is áldozok, hiszen az a legmegdöbbentőbb része az ova-nak. Végtelenül szomorú, viszont aranyos is egyben. Konkrétan mosolyogva bőgtem végig az utolsó tíz percet. Gyönyörű lezárást kapott az ova, nem is számítottam rá, hogy ennyire jó lesz. Így a végére csak azt tudom mondani, hogy aki kedvet érez hozzá, szerintem mindenképp nézze meg. Vagy, ha esetleg a fő sorozatot nézitek, akkor ennek is adjatok egy esélyt, mert hasonlóan színvonalas műről van szó.

Mahoutsukai-no-Yome-OVA-03-25

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de animét nézni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s