Brian Staveley: A császár pengéi | high fantasy a javából

Üdv-üdv!

Nincs új a Nap alatt, tartja azt a mondás, és ha teljesen új nincs is, azért egyedi és izgalmas még van. A fantasyban elég nehéz úgy újat alkotni, hogy közben azért egy-egy elemet is belevigyünk a zsáner klasszikus elemei közül. Sok szerző beleesik abba a hibába, hogy a klasszikus fantasy elemeket pontosan ugyanúgy dolgozza fel, mint előtte a másik 243 regény. Nos, Brian Staveley regénye egy tökéletes cáfolat arra, hogy lehetetlen egy másik nézőpontból megközelíteni egy jól ismert elemet. A kiválasztottság Brian három főszereplőjének sajátja, de ebből nem következik az, hogy kivételeznek is velük. Ez a fajta felfogás már a Harry Potter regényekben is megjelent, Brian ezt a gondolatod “vitte tovább” és alkotott egy olyan zseniális és letehetetlen könyvet, – tényleg letehetetlen, egy éjszaka alatt olvastam ki. Éljen a hiperaktivitás! – ami sokkal, de sokkal több figyelmet érdemelne mind hazai, mind nemzetközi irodalmi körökben.

covers_350115

Szerző: Brian Staveley Kiadó: GABO Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 500 oldal

Fülszöveg:

A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia. 
A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját. 

A borító egész érdekes, sőt, kifejezetten szép, bár azt nem igazán tudtam eldönteni, hogy mégis kit akart ábrázolni. Végül Valyn mellett raktam le a voksomat, kiindulva a páncélzatból, bár kicsit Anakin Skywalker-re emlékeztet a karakter, de ettől most tekintsünk el. Nekem ez a barnás színvilág nagyon bejön, viszont a kék foltokat nem egészen értem, hogy mégis honnan jöttek, vagy, hogy egyáltalán mik ezek. A cím betűtípusa szerintem jobb nem is lehetne, az egész borító egyben van, igazán igényes munka. Legnagyobb örömöm, hogy mivel keménytáblás a könyv, van védőborítója, amit ha leveszünk, akkor alatta csak a festmény van, cím, minden nélkül. A könyv nem csak kívülről, hanem belülről is nagyon szép, egyetlen dolog miatt aggódtam. Féltem, hogy eltépem valamelyik oldalt, miközben lapozok, mivel elég vékony papírra lett nyomtatva. De vigyáztam, úgyhogy nem esett baja szegénynek. Néhány elírás van a könyvben, de szerencsére nem sok, meg nem is drasztikusak, úgyhogy nem dob még ez sem ki az olvasási élményből. (Ha így lett volna, akkor nagyon haragudtam volna a kiadóra, mert… mert egy fantasztikus regényről van szó, amit kár lett volna nem elolvasni.)

A történetről nem írnék többet, mint amennyi a fülszövegben meg van említve, mivel elég bonyolult és összetett. Már azt nagyon érdekesnek találtam, hogy a regény három nézőpontból íródott. Azaz E/3 mind, de három “történet” forr össze egy nagy cselekménnyé. A regény végére még a cím is értelmet nyert és, ha már vég… Igazán bravúros lett ez a lezárás, a végső csavarra nem is számítottam. A bevezetőben említettem, hogy Brian felhasznál tipikus fantasy elemeket is a műben, viszont ezek hiába jók, nem működne a könyv, ha nem lenne benne néhány valóban meglepő és izgalmas csavar. Nos, ezt is megtaláljuk a könyvben, méghozzá egész nagy mennyiségben, bár egy-két olyan fordulat is volt, amire úgy lehetett számítani, viszont a kiszámíthatatlanok lényeges létszámi fölényben vannak. A fordulatok fölöttébb lebilincselővé teszik a történetet, de azért egy jó könyvhöz ennyi vajmi kevés. Az egész sztori komplex, teljesen jól össze van állítva, végig érdekes, nem nagyon vannak olyan részek, ahol abba lehet hagyni az olvasást. Ez talán abból látszik a legjobban, hogy együltő helyemben el is olvastam. Tehát a történet nagyon jó, nagyon ütős, vannak benne kifejezetten egyedi megvalósítások és elképzelések, úgyhogy igen, ez a része teljesen rendben van a könyvnek.

A történet mellett azért elviselhető – az se baj, ha inkább szerethető – karakterekre is szükség van, melyek előre viszik a cselekményt. Itt egyből három tökös főszereplőt is kapunk, habár egyikük a női nem sorait gyarapítja. Bevallom, kicsit megrökönyödtem, amikor kiderült, hogy a tinédzser éveik végén járó fiatalokról van szó. Én kis naiv feltételeztem, hogy majd biztos átfordulunk egy bugyuta tini románca, a fantasy szál pedig teljesen el lesz nyomva. Hát tévedtem, de akkorát, mint a ház. YA-nak semmiképp nem mondanám a könyvet, hiába fiatalok a szereplők. Egyrészt brutális és véres. Másrészt szerintem morális kérdéseket is feszeget a shinek – a regényben szereplő szerzetesek – tanítása, melyeket azért meg kell érteni, hogy az ember el tudjon rajta gondolkozni. Tehát karakterek. Beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Olyan értelemben legalábbis biztos, hogy szerfelett érdekesek voltak. Érezhetően Kaden és Valyn voltak inkább a főszereplők, ezért róluk lényegesen több információ összegyűlt. Érdekes, hogy a két testvér mennyire hasonlított és mégis mennyire különbözött, hála annak, hogy más helyeken nevelkedtek. Erős jellemű karakterek, akik ugyan még érdes kavicsok, melyeket csiszolnia kell a víznek, de az ifjú császár és a harcos jó úton haladnak. Természetesen a mellékszereplők is érdekesnek bizonyultak. A szerzetesek közül Tan egészen a szívemhez nőtt a maga érdes modorával. Viszont olyan is kell, akit utálhatok. Ez az alak Ha Lin személyében manifesztálódott, pedig ázsiai… akikért köztudottan rajongok. Ő valahogy mégis idegesített. De azért a végére javult a helyzet. Alapvetően az összes szereplő érdekes és sokrétű, nem feltétlen tudja eldönteni az olvasó, hogy akkor most pontosan mire is számíthat tőlük. Ez csak még kiszámíthatatlanabbá tette a könyvet, és ennek én csak örülni tudok.

Kimondottan érdekesnek találtam azt is, ahogy keveredtek ebben a regényben a zsánerek. A fantasy az uralkodó ugyan, de a szerzeteseknél gyilkolászó lény miatt egy elég véres és kegyetlen krimi szál is felüti a fejét, egy kis politika és hatalmi harc is megjelenik egyrészt a császár árulása, másrészt Adare jóvoltából. Úgyhogy elég színes a repertoárja a regénynek. Brian Staveley szerintem egy remek író. Ügyesen kombinálta össze a fentebb említett dolgokat, jó karaktereket és történetet is alkotott. Viszont ez mind hiábavaló lenne egy remek stílus, valamint hangulat nélkül. Brian-nek ezt is sikerült elérnie. A stílusa nagyon olvasmányos, nem cifrázza túl a mondatait, barokkos körmondatokkal sem fárasztja az olvasót, viszont a szöveg igényes és ahol megköveteli, ott igenis cifra. A hangulat kissé komor, mondhatni borongós, hiszen mégiscsak egy árulás közepében vagyunk. Teljesen jól lefestette ezt a feszült, feszélyezett hangulatot a szerző, ahol a húr sosem lazul, mindig pattanásig feszül. Az én idegrendszerem is pattanásig feszült, annyira tudtam izgulni.

Kicsit a világról is beszélnék nektek, mivel fantasy lévén nem a mi világunkban vagyunk. A felépítése kicsit hasonlít szinte bármelyik fantsy világéhoz, azt leszámítva, hogy itt nincs akkora faji sokszínűség. Tehát csak emberek vannak. Azaz nem egészen, de az egyszerűség kedvéért, ők azt hiszik, hogy már csak ők vannak. A világfelépítéssel annyira nem vagyok kibékülve, mivel ugyan ez is jó volt, de annyira nem, mint a regény többi része. Néha úgy éreztem, hogy túl sok információt kapok egyszerre, máskor meg túl keveset. Aránytalan volt az elosztás, ami zavart. Viszont maguk az ötletek érdekesek, jól meg is lettek valósítva, logikusan van felépítve az egész, úgyhogy egy szavam sem lehet, panaszos legalábbis nem. Remélem azért a trilógia további köteteiben majd jobb lesz az információk elosztása, mert néha tényleg úgy éreztem magam, mintha egy annuri történelem órán ülnék.

Összességében én szerettem ezt a könyvet, mivel a karakterei egytől egyig érdekesek voltak, vitték előre a cselekményt. Maga a történet is érdekes volt, néhány elmaradhatatlan fanatsy klisével, melyek kicsit át lettek dolgozva, még érdekesebbé téve azokat. A high és heroikus fantasy kedvelőinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, hiszen ez egy remek első könyv, érdemes neki adni egy esélyt. Én megszerettem Annur világát, a szereplőket, Brian stílusát. Kétségkívül egy jó könyvet írt, ami nálam befutott, kedvencem is lett. Csak azt tudom mondani, hogy adjatok neki egy esélyt, szerintem nem fogtok csalódni.

Olvastátok már a könyvet? Mi a véleményetek róla? Van kedvenc high fantasy regényetek?

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s