Japán ízei | Fancsali kotyvaszt

Üdv!

Pár éve amennyire utáltam főzni, most pont annyira imádok. Nem tudom, hogy mi okozta ezt a hirtelen jött, eléggé drasztikus változást, de az otthoniak csak örülni. Bár a konyhai elrakodást még gyakorolni kell, a főztöm azért jó. Legalábbis eddig még senki nem halt bele. Mivel az egyik kedvenc kultúrám a japán, persze, hogy érdekelnek az étkezési szokásaik is. Ebből következik, hogy jó pár japán étel elkészítésével megpróbálkoztam már.

Általánosan a japán konyháról:

A japán konyhának alapvetően három alappillére van, a rizs, a hal és a tengergyümölcsei (kagyló, garnéla, stb.). A legtöbb ételben ezek jelennek meg. Olyan ez, mint a magyar zsír-hagyma-paprika szentháromsága. A leggyakrabban fogyasztott étel náluk a rizs. Egy-két étel kivételével mindenben megjelenik. Köretként okazu-nak (おかず) nevezik. A japán beszédben a rizs mint növény neve ine (稲 vagy 禾), főzetlenül, vagyis nyersen kome (米). A megfőzött rizst hannak, iinek vagy mesinek (飯) hívják. (Wikipédia) Mert fő az egyszerűség…

Japánban kedveltek a levesek, melyek leggyakrabban szárított tonhalból, kombuból (szárított alga) és siitake gombából állnak, viszont rakhatnak bele miszot is, ami egy szójából készült krém. A miszo lehet édes, vagy sós, valamint az ilyen levesekbe még zöldségeket és gyakran tofut is raknak. A téli időszakban savanyúságokat fogyasztanak, melyeket sós vízben, miszo- vagy rizslevesben érlelik. Ezeket a zöldségeket gyakran reggelire fogyasztják, valamint étvágyjavító hatásuk is van.

A japánok szezonálisan étkeznek, a fogásokat úgy tervezik meg, hogy azok előrevetítsék az évszakok váltakozását. Ez annyit tesz, hogy mindent akkor fogyasztanak, amikor az éppen aktuális. Pl: bambuszrügyet tavasszal, gesztenyét ősszel. Ebből következik, hogy nagyon megbecsülik az első termést/halfogást.

Japánban a hús fogyasztása sokáig tiltott volt, mivel a császári udvar államvallásnak nyilvánította a buddhizmus azon fajtáját, mely elveti a húsok fogyasztását. Csak a 19. században ehetnek újra húst, amikor Japán elkezdett nyitni más országok felé. Ettől kezdve fedezhetőek fel a nyugati étkezés elemei a Japán gasztronómiában.

A japán étkezés nem éppen mindennapi egy európai, esetleg amerikai ember számára. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint a benot. Ez lényegében nevezhető uzsonnás doboznak is. Általában rizs, savanyított, vagy főtt zöldségek, hal és hús van benne. A gyerekek ilyet visznek az iskolába, a felnőttek pedig a munkahelyükre. A boltokban is rengeteg félét árulnak, mégis előszeretettel készítik el otthon és úgy viszik magukkal. A bento olyan a japánoknak, mint egy európai embernek a szendvics, mégis sokkal táplálóbb. Fontos, hogy a bento ízvilága harmonikus legyen, ezért nem használnak erőteljes ízeket. Az elrendezésre is ügyelnek, valamint a fogásokat apró falatokra vágják, hogy pálcikával, esetleg kézzel is könnyen fogyasztható legyen.

bentobox-sushi

Bento

Mindent a japán étkezési etikettről és szokásokról:

Ha Japánban étkezni kívánunk, akkor előtte meg kell szabadulni cipőnktől, még akkor is, ha étterembe megyünk, és úgy kell lerakni, hogy a lábbeli orra kifelé nézzen. A talpat sosem szabad más ember felé mutatni, mert az magas fokú tiszteletlenségnek számít, akárcsak a nyilvános helyen történő orrfújás. A megbeszéléseken az emberek úgy foglalnak helyet, hogy egyik oldalon a vendéglátók és velük szemben a vendégek. Rengeteg italt fogyasztanak egy-egy étkezés alkalmával, de maguknak sosem töltenek, csak egymásnak.

Számos étteremben és otthonban is megtalálhatóak a nyugati típusú asztalok és székek, ám a hagyományos éttermekben tatamira tett párnákkal körbevett, alacsony asztalkára terítenek. Ha otthon étkeznek tatamin, akkor nem párnára, hanem a földre ülnek, a férfiak általában törökülésben, a nők pedig mindkét lábukat egy oldalra nyújtják. A harmadik típus a szeizan, nők és férfiak egyaránt ülnek így. Ezt láthatjuk leggyakrabban, ha Japánban játszódó filmet nézünk. Ilyenkor az étkező személy térdelő helyzetben a sarkára ül. Az étkezések előtt mindig megdicsérik a házigazda tálalását, majd kezüket mellkasuk előtt összeteszik, vagy az ölre és jó étvágyat kívánnak (itadakimasu).

JAPANESE-RESTAURANT-01_large

Japán étterem

A pálcikával nehéz enni, de ezt még azzal tetézik, hogy különböző etikett szabályok vonatkoznak rá, úgy mint:

Az evőpálcikát nem lehet függőlegesen a rizsben hagyni, mert ez hasonlít a füstölőkhöz (általában amiket homokba szúrnak, amikor felajánlanak egy elhunytnak). A pálcikára nem szabad ételt felszúrni vagy valakire rámutatni vele, valamint nagyon illetlen, ha valaki a pálcikát harapdálja.

Egyéb fontos pálcika szabályok, amikre oda kell figyelni:

  • A pálcikát a végén fogják, és nem a közepén vagy az eleje egyharmadánál.
  • A használaton kívüli evőpálcikát az étkező személy elé kell letenni, a hegyesebbik felével balra mutatva. Az étkezés befejeztével ez a megfelelő pozíció.
  • Nem szabad pálcikával ételt átadni más pálcikájára. Ezt a technikát temetésnél használják, amikor az elhunyt csontjait pálcikákkal személyről-személyre adják tovább.
  • Nem szabad a pálcikát túl sokat a levegőben mozgatni vagy játszani vele.
  • Nem szabad tányérokat vagy tálakat mozgatni a pálcikával.
  • Ha egy ételt két részre kell elválasztani, akkor egyenletes nyomást kell gyakorolni a pálcára és lassan ketté kell választani az ételt.
    (Wikipédia)

Néhány recept, amit magam is elkészítettem:

Először az ifjú ninja, Naruto kedvenc étkével próbálkoztam meg, a ramennel. Hatalmas sikert arattam vele, egy evésre el is fogyott.

ramen

Amit felhasználtam hozzá:

  • szójaszósz ízlés szerint
  • tészta 1 csomag
  • zöldségmix 1 csomag
  • gomba 1 üveg
  • garnéla 1 csomag
  • tojás ízlés szerint

Nem igényel sok hozzávalót, mégis nagyon tápláló és valami hihetetlen finom! Hagyományosan üvegtésztával készítik, de sima levestésztával is tökéletes. A gombából én több félét használtam, így a végeredményben nagyon meghatározó íze lett. A szójaszószt csak úgy borogattam és folyamatosan kóstolgattam, hogy jó-e. Só, vagy egyéb fűszer nem is kell bele, a szójaszósz és a többi hozzávaló mindent megold.

A garnélát először le kell pirítani, kiszedni egy tálba, aztán csak a végén kell belerakni majd a levesbe melegedni. Ezután én wokkban megsütöttem a gombát, majd beleraktam a zöldségeket és jó pár pohár vizet beleöntöttem, szójaszósszal ízesítettem, a vége előtt 15 perccel raktam bele a tésztát (mehet bele jó sok, hogy sűrű legyen), majd egy kis idő múlva a garnélát. Végül a kész leves tetejére raktam egy-egy felezett, főtt tojást. Nem feltétlenül muszáj garnélával, vagy egyáltalán tengeri herkentyűvel készíteni. Meg lehet csinálni szárnyasból, vagy marhából. A disznó szerintem túl zsíros hozzá, bár még nem próbáltam. A ramen Japánban olyan, mint itthon a húsleves, ahány ház, annyi szoksá. Ezerféleképpen el lehet készíteni, nekem ez a recept vált be.

készramen.PNG

Egyszerű, de nagyszerű. Nem túl időigényes, mégis egy extra kaja, egyetlen hátránya talán, hogy kicsit drága, de néha el lehet készíteni. Az ínyenceknek kifejezetten ajánlott.

A ramen után kicsit bonyolultabb, összetettebb ételt csináltam, teriyaki csirkét. Sajnos minden hozzávaló nem állt rendelkezésemre, úgyhogy kicsit rögtönöznöm kellett, de az egészet tekintve szerintem kifejezetten jól sikerült. Pláne, hogy még életemben nem csináltam még csak hasonlót sem.

teriyaki.jpg

Amit felhasználtam hozzá:

  • 6 db csirkecomb
  • teriyaki szósz
  • 2 evőkanál cukor
  • 2 kiskanál só
  • 1 evőkanál mustár
  • (hivatalosan kell bele: mirin és sake, akácméz)

A hús pácolásával kell kezdeni. Ezt Japánban természetesen saját készítésű teriyaki szószban végzik, de én ennyire nem akartam túlbonyolítani, úgyhogy a bolti mellett maradtam. Tehát, a szószból annyit kiöntöttem egy öblös tálba, hogy elfedje a húst (ha használsz sakét és mirint, akkor logikusan ebből kevesebb kell). Mivel nem volt sem sakém, sem mirinem, helyettesítenem kellett őket. A mirin az édeskés íze miatt fontos, úgyhogy két evőkanál cukrot elkevertem a szószban, raktam bele egy evőkanálnyi mustárt, egy pici sót és mivel mézem nem volt, azt kihagytam. Ebbe beleraktam a húst és bő fél napot hagytam benne pácolódni. Ezután felhevítettem egy wokkot, majd egy kis páclevet alá öntve bele raktam a húsokat és lepirítottam mindkét felüket szép aranybarnára(ha raktok bele mézet, akkor lesz igazán szép színe). Miután lepirult az összes hús, öntöttem még egy kevés páclevet a wokkba, majd alacsony lángon fél-háromnegyed órát pároltam a húsokat. Ezután már semmi nincs hátra, csupán a tálalás. Mi rizzsel ettük, de szerintem krumplival is tökéletes, sőt, ha nagyon keletiesek akarunk lenni, akkor akár még onigirit is készíthetünk hozzá.

A japán pizzát is volt bátorságom elkészíteni, azaz az okonomiyakit. Szép egyáltalán nem lett, de olyan kapós lett, hogy még aznap elfogyott, úgyhogy másnap is meg kellett csinálnom.

okonomiyaki

Amit felhasználtam hozzá:

  • sárgarépa (de bármilyen zöldséggel elkészíthető)
  • petrezselyem
  • hagyma
  • bacon (vagy akármilyen szalámi)
  • 12 dkg finomliszt
  • 1 tojás
  • 1,5 dl víz
  • 1 kiskanál só
  • 1 evőkanál majonéz

A japán pizzát, azaz az okonomiyakit rettentő egyszerű elkészíteni. Először kimérjük a lisztet, beleütjük a tojást, belerakjuk a majonézt, a vizet és a sót, majd belereszeljük a zöldségeket, a petrezselymet és a hagymát. Ezt jól összekeverjük, majd egy magas falú serpenyőt felforrósítunk és kisütjük benne a szalonnát. Ha jól megpirult, akkor ráöntjük a tésztát és mindkét felét jól átsütjük (sütés közben tömöríteni, nyomkodni kell a masszát, hogy jól összeálljon). Nagyjából 5-10 perc alatt sül meg egy fele a pizzának. Miután elkészült különböző szószokkal lehet tálalni. Egyszerű, gyors, különleges és még finom is. Az eredeti recept olajat is írt a bacon alá, viszont én azt kihagytam, mivel eleve van zsiradék, a pizza is meg tud benne sülni.

A konklúzióm az, hogy a japán konyha egy király dolog. Egyedül a hozzávalók beszerzése kicsit macerásabb, viszont van egy oldal, amit még mindenképp meg akartam mutatni. Ez a PandaFood. Keleti nasikat, alapanyagokat forgalmaz itthon meglehetősen jó áron. Rendelni még nem rendeltem tőlük, de MondoCon-on már kóstoltam tőlül teát, meg néhány édességet és mindegyik nagyon finom volt. Az oldalukat rendszeresen szoktam nézegetni, mert sokszor van fent új kaja. Alapanyagok közül is nagyon sok van, például savanyított gyömbért eddig egy boltban sem láttam, itt viszont lehet kapni. Egyik nagy kedvencem egyébként innen az az algacsipsz. Egyszerűen imádom. Szerintem azt nagyon érdemes megkóstolni. A másik, amit imádok, azok az Oishi teák, ebből is a licsis. Ilyen rózsaszín doboza van, de ahogy elnéztem, most pont nincs készleten. Az ázsiai konyha szerelmeseinek szerintem nagyon király ez az oldal, rengeteg mindent lehet rendelni és finomak a cuccok.

Kíváncsi vagyok, ti szeretitek a keleties ízvilágot? Vagy maradtok a hagyományos, nyugatias konyhánál? Esetleg kedvenc japán ételetek van?

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni és főzni el ne felejtsetek!

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s