Keleti zene | K-pop, mint műfaj

Üdv-üdv földiek, marsiak és egyéb bolygóról érkezettek!

Nem csak Japán, hanem Dél-Korea világa is érdekel, szimpatikus a kultúrájuk, a mitológiájuk, az öltözködésük és természetesen egyik legfontosabb exportcikkük, a popzene. Alapvetően a pop egyáltalán nem az én világom, valahogy nem tudok megbarátkozni vele, nekem túl mű és rózsaszín az egész, inkább a rock, a metal, a punk, a goth és még lehetne sorolni, zenei műfajok érdekelnek. Mégis valamilyen oknál fogva a k-popot egészen kedvelem, talán azért, mert nem szimpla pop, keveredik bele egy kevés hip-hop, és talán némi rockos beütése is van, annak ellenére, hogy maga a zene legtöbb esetben idézőjelesen pocsék, mert géppel van csinálva, viszont ami itt számít, az amúgy is az énekhang. Természetesen nem azt mondom, hogy csak és kizárólag ezt hallgatom egész álló nap, akkora hatalmas fanatikusnak sem vallom magamat, de azért ahhoz eléggé szeretem, hogy egy külön cikket szánjak neki.

Akkor először az én olvasatomban definiálnám is is a k-popot. Dél-Koreából származó, hip-hop és pop elegye, néha rock elemekkel tarkítva, gyakran rapbetétekkel. A k-popban leginkább bandák tevékenykednek, de nem a szó klasszikus értelmében, mivel zenészek nincsenek. A tagok vagy rappelnek, vagy pedig énekelnek. Elektronikus, hip-hop és a rock zene alapjain nyugszik, és ezt a három műfajt úgy keveri, gyúrja, mígnem egy teljesen új és különálló zenei ágat hoz létre. Tehát a nyugati poptól nagy mértékben eltér, nagyon minimálisan hasonlít csak rá, még témaválasztásban sem követi sokszor a nyugati irányelveket. A videóklippek is teljesen mások, kevésbé szexisták, de sokkal színesebbek, nem történetet mesél el, inkább “csak” rohadt bonyolult koreográfiákat táncolnak benne. Legtöbb esetben külsős meg sem jelenik, csupán a banda tagjai járják együtt a “csárdást”. Nem tudom, hogy ez mennyire számít pontos definíciónak, de én így látom a k-popot, aki nálam jobban ismeri és jobban meg tudja fogalmazni, az nyugodtan írja meg.

Hol is ismerkedtem meg vele? Néhány barátomnak hála ismertem meg a k-popot, mint műfajt. Ugyan előtte is hallottam róla, de különösebben nem érdekelt, nem néztem utána, aztán ugye a barátok elkezdtek róla beszélni, engem meg foglalkoztatni kezdett, hogy mégis mi ez, mert hát akkor még azt sem tudtam, hogy ezt az egészet eszik-e, vagy isszák. Kicsit kutakodtam, barátaimnak köszönhetően megismertem pár együttest, de ekkor még mindig nem érdekelt igazán, mert mint minden k-popper, én is BTS dalt hallgattam először, de hiába tetszett, annyira mégsem fogott meg, hogy érdekelni kezdjen a műfaj. Aztán jött számomra a nagy áttörés. A YouTube feldobta az EXO egyik dalát, név szerint a Monster-t. Abba azonnal beleszerettem és megint csak böngészni kezdtem. Egyre több együttesre találtam rá, akik ugyan nem voltak túl népszerűek a hazai k-popperek körében, én megszerettem őket, hiszen ilyen kis különc vagyok, és általuk a műfajt is. Jelenleg ott tartok, hogy egy-egy mainstream, populáris együttes dalát is meghallgatom és szeretem.

tumblr_static_tumblr_static_4mmahcdqch6o0k80gks0sg4wk_640

Ezután a kis személyes kitekintő után térjünk vissza a műfajra, mert bizony vannak itt még érdekességek és sajátosságok, nem is kevés. Szóval, törizzünk egy kicsit, mert azt bizonyára mindenki szereti. A koreai popzene alapjai egészen a 1920-as évekre vezethetőek vissza, főként a trot műfaj volt ekkor az uralkodó zenei műfaj. A második világháború után megnőtt az amerikai befolyás az országba. Ez nem csak a gazdaságra és technikára, hanem még a zenéjükre is kihatott. A hippi kultúrát és a balladák korszakát követően megjelent a Seo Taiji & Boys néven futó együttes és kvázi újraalkotta a popzene fogalmát, megalkotta a mai k-pop alapjait. A műfajban az úgynevezett idolegyütteseké a fő szerep (csak fiú és lány együttesek, vegyes szinte nincs) például Twice, Cross Gene és társaik, bár mellettük – talán kisebb sikerrel ugyan – szólóénekesek is feltűnnek, mint PSY és Jay Park. Az együtteseket és énekeseket lemezkiadók szerződtetik, közülük a három legnagyobb: S.M. Entertainment, a YG Entertainment és a JYP Entertainment.

“A K-pop leggyakoribb kritikája, hogy az előadókat „futószalagon gyártják”, a dalok többsége egynyári sláger, a dalszövegek felszínesek és az egész iparág túlzottan profitorientált, ami többször együtt jár azzal is, hogy az előadókkal méltánytalan szerződéseket kötnek a kiadók.” – írja a Wikipédia. Erre szeretnék a lehető legegyszerűbben rácáfolni: a nyugati pop nem felszínes? A nyugati popban nem a szexről szól mindent? Hormontúltengéses fiatalok vonaglanak igénytelen zenére. A k-pop sem fog világot megváltani, elvégre csak zene, de legalább nem ízléstelen, nem csak “egynyári” slágerekből áll, mint ahogy egyesek állítják, sőt, vannak kimondottan értékes dalok. Erről ennyit.

A k-pop, ha tetszik, ha nem, erőteljesen “sztárgyár” jellegű, tehát gyakran dobnak “piacra” új énekeseket és bandákat csupán egyszeri slágerekkel, amiket ugyan letöltene, meghallgatnak az emberek, de utána el is felejtenek. Nemhiába van az, hogy csak nagyon kevés híres k-pop együttes, vagy énekes van. Általában egy fülbemászó refrént használnak, ami könnyen megtanulható, majd ehhez hozzátesznek egy izgalmas és bonyolult koreográfiával. Ezzel nekem alapvetően nincs problémám, mert látványos a klipp, nem seggrázós… hölgyek szerepelnek benne és általában a dalok is jók.

A k-pop egyik legjellegzetesebb ismertetőjegye, hogy nagyon nagyon színes. Mi sem jobb példa erre, mint a nemrég megjelent DNA. Számomra már egy kicsit túlzottan is színes, de általában nem is nézem a klippeket, inkább csak a zenét hallgatom. Ez a színesség látványosságot is eredményez, amire az átlag ember felkapja a fejét, hiszen nem csak maga a videóklipp, hanem gyakran az énekesek is színes hajjal jelennek meg, ami valóban szokatlan, főleg fiúk esetében.

bts-kpop-2016-wave-billboard-1548.jpg

A műfaj olyan sajátosságokkal is rendelkezik, mint a biasok. Ezek lényegében plátói férjek, szerelmek (szó szerinti fordításban kedvencek, de ezen szerintem már rég túlmutat a szó). Őszintén nem értem létezésük okát, de jó. Szép csendben elmegyek mellette. De ilyet én nem tudok. Fogalmam sincs, hogyan alakult ki ez az egész, de engem az őrületbe lehet vele kergetni. Hogyan tudsz szerelmes lenni valakibe, akit egyáltalán nem ismersz? Jöhetne a válasz, hogy de a műsorokban, meg az interjúkban tök szimpi. Aha… simán meg is játszhatja magát. Hagyjuk is, a végén még mindenkit magamra uszítok, erről különben is tudnék egy cikknyit írni…

Akkor most jöhet egy kis zeneajánló? Igenis kapitány! Várj… ez nem is az… Nos, ha akarjátok, ha nem, én most rátok fogom erőszakolni, hogy én miket szeretek nagyon.

Cross Gene 

https://www.youtube.com/watch?v=cVGIDmKOgOQ

EXO

https://www.youtube.com/watch?v=KSH-FVVtTf0

History

https://www.youtube.com/watch?v=Sa7QfiKGvfk

Boys Republic

https://www.youtube.com/watch?v=nIiZ_jHlzS8

24K

https://www.youtube.com/watch?v=WPsAtmGofT0

Twice

https://www.youtube.com/watch?v=VQtonf1fv_s

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Reklámok

Keleti zene | K-pop, mint műfaj” bejegyzéshez ozzászólás

    • Köszi. Én felvéltem benne fedezni egy keveset, plusz Wikipédia is írt erről, szóval gondolom nem (csak) nekem van bot fülem. ^-^

      Kedvelés

      • Magam is j-rocker vagyok, valamint a hagyományos rock és metal is nagy kedvencem és tény, hogy azzal valóban nem lehet teljes értékű párhuzamot mutatni, de ha a zenei aláfestésben csak néha, szerintem a szövegben azért egyszer-egyszer előbukkan egy rockosabb elem. Például a B. A. P. csapatnak szerintem kifejezetten rockszerű a zenéje.

        Kedvelés

      • Majd rájuk nézek, ha lesz időm, lehet, megtörik a jég köztem és a k-pop között. Örülök, hogy összefutottam még egy emberrel, aki j-rocker. Kicsi a világ, nemde? Bár, inkább bangya (visual kei fan) vagyok, mint j-rocker.

        Kedvelés

      • A k-poppal eleinte én sem voltam túl jóban, de aztán rátaláltam a kevésbé mainstream bandákra, akik meglepően jók voltak és valahogy megszerettem a műfajt. Óóó a visual kei-nek én is nagy rajongója vagyok, bár én meg inkább a rock felé húzok. ^^

        Kedvelés

      • Hát, én szerintem már sosem fogom megszeretni. Eddig akármit mutattak, mindig fájt tőle a fejem. Meg elégedett is vagyok a vk fandommal. ^^

        Kedvelés

      • Ha a “popposabb” részét hallgatom, akkor nekem is herótom van tőle, az nem nekem való, de mondjuk a B.A.P, vagy a Cross Gene szerintem elég rockos, kicsit alternatívszerű zenét játszik, azt meg imádom. 😀

        Kedvelés

  1. Nagyon sok butaságot és pontatlanságot lehetet felfedezni a cikkben.
    Vegyük sorjára:
    Vannak zenészek is. FT Island, CNBlue, de például a LunaFly, akiket nagyon kevesen ismernek.
    Csak a mostani generáció kezdte a BTS-szel. A nagyobb, értsd az idősebb fanok a BIGBANG-gel, SuJu-val kezdte.
    Vannak vegyes csapátok is, ott a K.A.RD például.
    A szólóénekesek is vannak olyan sikeresek, mint a bandák. Ailee, IU, Rain, SE7EN és a többiek hatalmas népszerűségnek örvendenek.
    A bias jelentése kedvenc. Biasnak hívjuk a kedvenc tagunkat az adott bandában.
    Pls, mielőtt írsz valamiről ténylegesen néz már utána, mert ez pocsék, divatozó cikk lett.

    Kedvelés

    • Szia!
      A cikk általánosságokra épül. Tudom, hogy vannak zenészek, szóló énekesek és a többi, de nem ez az általános. Legalábbis szerintem nem. A bias pedig tény, hogy kedvencet jelent, de sokan olyan szinten rajonganak már az adott személyért, hogy az nekem sok.
      Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet. ^-^
      Üdv:
      Fancsali

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s