M. J. Arlidge: Ecc pecc | ölsz, vagy halsz

Hellow földiek! Itt a könyvantropológus, a boncasztalon pedig az Ecc Pecc!

Mindenki szereti a pszichopatákat, főleg én, tehát egyértelmű volt, hogy miért keltette fel ez a könyv az érdeklődésemet. Legnagyobb csalódásomra nem egy gyilkos szemszöget kaptam, de azért megállja. Vér van benne dögivel, a kiváló karakterekben is dúskálunk és persze kellően őrült a hangulat.

covers_348899_1.jpg

Fülszöveg:

Ez él, az meghal.
Más választás nincs.

A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.

Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.

Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?

Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.

És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

Szerző: M. J. Arlidge
Cím:
Ecc pecc
Eredeti cím:
Eeny meeny
Kiadó:
Gabo
Eredeti kiadó:
Penguin
Kiadás éve:
2015
Eredeti kiadás éve:
2014
Oldalszám:
396 oldal

Értékelés: 5/4 -Mindenki meghal, vagy megőrül ebben a regényben. És ez tetszik. Már eleve az, hogy kedves főszereplő rendőrnénink is küzd valamicske pszichés problémával, egy hatalmas nagy pacsi az írónőnek. Miss Grace karaktere zseniális és mesteri. Csak imádni lehet ezt a nőt. És a csodás főszereplő mellett ott van még az a jól kidolgozott, különösen, egyedi és érdekfeszítő történet, ahol minden oldalon valaki elveszt 500 ml vért. Csak erős gyomrúaknak!

Szereplők: 5/4 – Jók. Nem mindenki olyan kiemelkedő és szerethető, de melyik regényben nincs ilyen? A főszereplővel és a sorozatgyilkossal teljes mértékig meg vagyok elégedve, ilyenre számítottam. Na, de. Mark okozta a legnagyobb meglepetést. Izgalmas, kicsit sötét múltú átlagember. Semmi extra még is ő lopta be magát leginkább a szívembe. Tökös volt. És végre nem egy “tini fiúcska”, aki nem tudja mit akar. Tényleg szükségem volt már egy határozott férfi karakterre a sok… khümmm, nem mondok jelzőket fiúcska mellett.

Borító: 5/5 – Ó TE JÓ ISTEN! Tudom, kicsit fanatikusan imádom a borítókat, na de ez…. tökéletes! És, hogy mennyivel, de mennyivel túlszárnyalja az angol változatot! Vércseppek mindenhol, a cím hatalmas betűkkel kiírva… ez a megtestesült álom. *És Fancsali most hívja a pszichológust*

Az alapötlet nagyon bejövős. Adott nekünk egy kissé zűrös háttértörténettel rendelkező rendőrnő és egy gyilkos, aki a gyakorlatban nem is gyilkos. Zseniális. Kellőképp véres és brutális. A gyilkosságok nincsenek szépítve, nyíltan és konkrétan vannak leírva.És, ahhoz képes, hogy tényleg egy nő írta a könyvet… azta! Semmit nem finomkodott, csak így zsigerből leírta a “valóságot”. Arlidge stílusa megrázó és érdekfeszítő. Ez a nő, tényleg tud írni!

Egyedül a fejezetek hosszával voltak problémáim. Túl rövidek lettek, és indokolatlanul. Már épp kezdett volna belendülni a dolog, mikor hirtelen, minden előjel nélkül vége szakadt a fejezetnek. Ez engem csöppet idegesített. Olyan helyeken szakította meg a gondolatot, majd kezdett egy másikat, ahol azt semmi az ég adta világon nem indokolta volna. Enyhén kiakasztó volt, mikor nem tudtam meg, hogy mégis miként végződik a cselekményszál. Mert ugye a következő fejezet még véletlenül sem úgy kezdődött volna, hogy az előző furcsa lezárását megmagyarázta, vagy épp folytatta volna.

Helen Grace, mint főszereplő a toppon van. Izgalmas a múltja, érdekfeszítő a jelenje és kifürkészhetetlen a múltja. Megvannak a maga hibái és a sötét oldala is. Nem tökéletes és ez így van rendjén. Nem egy “tinipicsa”, aki majd jól megmondja a magáét, hanem egy felnőtt nő, aki tudja kezelni az indulatait és az érzelmeit, akinek nem az a legnagyobb problémája, hogy melyik kockahasú-üresfejű bájgúnárral veszítse el a szüzességét. És hiába felnőtt, jó beszólásai vannak, jól felvágták a nyelvét, de érett, és nem csupán az indulatai vezérlik minden tettét. Logikusan gondolkodik, a legforróbb helyzetben is higgadt marad, nem picsog, hanem cselekszik. És, ami az egyik legszimpatikusabb benne, hogy meg tudja védeni magát. Nincs szüksége segítségre, egy független nő, és mégis boldogul a világban. Ráadásul nem is akárhogyan. Jó, igazándiból semmi extra nincs a karakterében. Pont olyan, mint a legtöbb krimi rendőrfőnök. De ennek ellenére azért tetszett, mert volt benne némi potenciál és eredetiség.

És a mellékszereplők… ki vannak dolgozva, mindegyik életének van egy olyan kis szelete, melyet el akar rejteni a világ elől, de hiába vannak hibáik, szerethetőek. Az egyik kedvencem Mark volt, aki elvált, gyermekét nem láthatja és minden bánatát alkoholba folytja. Tökéletesen életszerű. Minden stimmel, nem érzi úgy az olvasó, hogy: “ejj, ez de sántít.”

Sajnos ugye nem gyilkos-szemszöget kap az olvasó, és maga a gyilkos nem is szerepel sokat, csak említésszerűen. A gyilkos kiléte teljesen ismeretlen, egyáltalán nem tudtam kikövetkeztetni, hogy vajon kinek (és miért) állna érdekében, hogy ilyen brutális és kegyetlen gyilkosságokat kövessen el. Aztán a végén robbant a bomba, és leesett az állam. Mindenre számítottam, de erre nem. Nagyon-nagyon jó végkifejlett.

Nekem személy szerint nagyon tetszett a gyilkosságok elkövetésének módja. Nem “hétköznapi”. Kellőképp beteg és morbid, ahhoz, hogy ténylegesen elhiggyem, hogy a gyilkosunk márpedig egy pszichopata zseni.
A könyv ugyan krimi besorolást kapott, de inkább pszicho thriller kategóriába sorolnám, mivel a könyv hangulata végig a pattanásig feszült, még akkor is, amikor szinte “semmi” lényeges nem történik. A hangulat rettentő sötét, nyomott és feszült. A regény egyik alappillére a lélektan. Tele van kisebb-nagyobb pszichológiai problémákkal és mérhetetlen fájdalommal és veszteséggel.
Nagyon örülök, hogy a legtöbb kérdést megválaszolta a könyv, ez is arra utal, hogy tényleg foglalkoztak a könyvel, nem csak hasra ütöttek.

A könyvnek nagyon eredeti kezdése van. Egyből egy olyan “lehetetlen” és brutális helyzetbe kerül az olvasó, hogy ha kicsit gyenge az idegzete, akkor már le is tette a könyvet. És szerencsére ezt a tulajdonságát végig megtartotta. Kicsit a borító alapján több horrorra számítottam, de azért így sem volt rossz.

A legnagyobb kivetnivalóm a könyvben a nyomozás hirtelensége volt. Túl gyorsan göngyölítették fel ez ügyet, nem lett annyira részletezve, mint azt akartam, de ez érthető. Elég hosszú regény lett volna, ha minden mozzanatot részletesen lejegyeznek.
Egyébiránt ez egy kiváló fordítás. Tényleg átjött amit az írónő közölni akart.

Szóval, ha szereted a nyomozást, nem igényeled túlzottan, hogy a főszereplő egy világmegváltó tini legyen, nem zavarnak az indokolatlanul rövid fejezetek, érdekel a pszichológia, erős az idegzetedés egy csavaros regényt keresel, ami kikapcsol, akkor azt mondom, hogy ezt olvasd!

*Ui: közben kijavítottak, Arldige PASI! Fancsalika nagyon elnézett valamit 😦

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon,iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s