Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért | intolerancia, halálbüntetés, igazság

Ohayo Minna-san! Koko bukkujinruigakusha yo! ^^

A Rekviem egy gyilkos asszonyért egy olyan könyv, amely még olvasás után is sokáig az emberrel marad. Beférkőzik a kis agylebenyünkbe és nem hagy aludni. Ott motoszkál és fel-felbukkan a legváratlanabb pillanatokban. Fantasztikus regény. (annak ellenére, hogy semmi misztikum nincs benne)

covers_416257.jpg

Fülszöveg:

Izland rideg északi partvidékén járunk, 1829-ben.
Agnes Magnúsdóttir megöli a szeretőjét, ezért halálra ítélik és a kivégzésig egy család gondjaira bízzák. Lelkészt is rendelnek mellé, hogy feloldozza bűnei alól.
Az elítélt lassan megnyílik a tisztelendőnek, elmeséli neki az életét és a gyilkosság előzményeit. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy semmi sem az, aminek látszik, de az idő vészesen fogy – közeleg a tél, és vele a kivégzés napja.
Egyedül Agnes tudhatja a teljes igazságot. Ez az ő története.

Író: Hannah Kent
Cím:
Rekviem egy gyilkos asszonyért
Eredeti cím:
Burial Rites
Kiadó:
Könyvmolyképző kiadó
Eredeti kiadó:
Picador
Kiadási év:
2016
Eredeti kiadási év:
2013
Oldalszám:
400 oldal

 

Értékelés: 5/5* – Határozottan a kedvenc regényeim egyike közé tudom sorolni. Először féltem tőle, mert kicsit tartottam a műfajától, de aztán beadtam a derekam és láss csodát! Az egész művet egy olyan hangulat lengi körbe, amit nehéz leírni. Egyszerűen olyan izlandi az egész. Különösen tetszettek a “tájleírások”, amik nem voltak hosszúak, de tökéletesen elkapták az adott pillanatot. A karakterek mélyen rétegeltek, akárcsak a történet. Ez egy jól megírt könyv, nagyon örülök, ha itthon is megjelent és nem csak a külföldiek élvezhetik az olvasását. Különösen tetszik, hogy igaz történet alapján íródott.

Karakterek: 5/5* – Ennyire még női karaktert nem tudtam kedvelni. Általában a hölgyeket hasznavehetetlen és hisztis ….-ként ábrázolják, de nem ebben a könyvben! Egy erős női karakter, aki bármely lánynak/nőnek lazán lehetne a példaképe. Agnes olyan értékeket képvisel, amik nélkülözhetetlenek minden ember számára. És nem csak ő ilyen fantasztikus. Margrét – annak a családnak az “úrnője”, akik “befogadták” Agnest – egy csodálatos szereplő. Védi a gyerekeit, a férjét és magát, de egyre inkább megkedveli a gyilkos nőt, akit el kell tűrniük az otthonukban. Drasztikus, de kellőképp hatásos az ő karakterfejlődése.

Borító: 5/5 – Szép és eredeti, bár nekem túl világos. Az a világoskék háttér túl vakító, ha valami mélyebb árnyalatú kéket választottak volna, nekem jobban elnyerte volna a tetszésemet, de azért így sem rossz. Az a női fej a tollban meg zseniális! Ilyen egy tökéletes szimbolika!

Mi az igazság? Ki a gyilkos? Ezek a kérdések motoszkálnak az ember fejében, miközben a regényt olvassa. És bizony csak az utolsó oldalakon kapunk választ. Csodálatosan megírt történet.
Dráma ez a javából, mit ide lélektan, ez túlmutat azon! A történet valóságos. Valóságosak a szereplők, a helyszínek és az események egy része is. Így még szívbemarkolóbb, még elgondolkoztatóbb és még sokkolóbb az egész. Hiába szeretnénk azt hinni, hogy ez csak egy fikció, nem tudjuk magunkkal elhitetni. Agnes megelevenedik előttünk. Én nem betűket láttam olvasás közben, hanem egy vértől mocskos, fekete hajú és kék szemű, riadt nőt, aki a bárd alatt fekszik. Egy fiatal, ám de bölcs papot, aki csak most kezd ráébredni, milyen zsarnok is az az ország, ahol él, és, hogy mennyire nem tehet semmit. Egy idős asszonyt, aki az életéért küzd, de mindeközben jól tartja magát. Nem a sorok közti üres részt láttam, hanem havat és magas hegycsúcsokat. És zúgó tengert, sirályokat és tanyákat. Szolgákat, gazdákat és gyerekeket láttam. Egy országot láttam. A VÉGE felirat helyett pedig szenvedést és fájdalmat érzékeltem.

A regény elolvasása után megkérdőjeleződik az olvasóban, hogy vajon létezik a szerelem? Vagy csak egy balga álom, amit mindenki a haláláig kerget? És amikor elérjük, pofára ejtenek, mert elmúlnak az érzelmek, csak a megszokás miatt maradunk együtt, mert nem akarunk egyedül élni. Mert félünk, hogy ha elveszítjük a jelenlegit, akkor nem találunk mást és egyedül kell leélnünk az életünk. Agnes (az én értelmezésem szerint) pont ettől félt az egész történet során. Ezért tette azt, amit, mert szerelmes volt és nem akart újrakezdeni.

Az egész mű Izlandon, azon elül is Korsában játszódik egy tanyán, ahová Agnest szállítják a kivégzése előtt pár hónappal. Agnes itt elmeséli Tóti tiszteletesnek élete történetét. Ebből az következik, hogy a könyv két idősíkon fut. A múltban és a jelenben. A múlt fájdalmas emlékekkel nyomja Agnes vállát és régi sebeket tép fel, de a jelen sem jobb. Megveti, gyűlölik és mindenki óva néz rá, minta leprás lenne. Az emberek suttognak mögötte, olyan emberek, akiket korábban talán még ismert is, sőt, talán még kedvelt is.
Agnes a társadalom kirekesztett tagjává válik. Többé senkit nem érdeke a sorsa, csak tűnjön már el az élők sorából. Nem érdekli az embereket, hogy mennyi érték és csodálatra méltó dolog van ebben a nőben. Egy ország mondott felette ítéletet, nem a bíró.

A főhős – mint már említettem – Agnes Magnúdottir. Halálra ítélték, mert állítólag megölte szerelmét, Natan Ketilssont. A halálraítélt nő magához kéreti Thorvardur Jónsson tiszteletes urat, mivel korábban álmodott róla. A pap elvállalja a feladatot és szinte rendszeresen látogatja a nőt, hogy az bebocsátást nyerjen majd isten országába. Csakhogy Agnes nem hajlandó imádkozni. Ő csak az szeretné, hogy valaki meghallgassa. Tóti bele is megy a játékba. Agnes egyre többet mesél magáról és a múltjáról. Megtudjuk, hogy kinek a lánya és, hogy milyen szörnyű élete volt.
Érdekesnek találom Tóti és Agnes kapcsolatát mivel érezhetően a tisztelendő urat nem csak a kötelesség fűzi a nőhöz, hanem egyéb, gyengéd érzelmek is. Ugyan ez nincs kimondva és a gyakorlatban semmi nem történik közöttük, de Tóti felől fellelhető a vonzalom .

Agnesnek a gyilkosságokban két társa is volt. Fridrik Siggurdson, aki számomra az egyik legellenszenvesebb karakter volt, és Sigga Gudmunsdottir, aki Natan háztartásában a házvezetőnő. Utóbbi kettő eljegyzi egymást, persze nem lepi el a regényt a rózsaszín köd és nem valósulhat meg a házasság, mivel Fridriknek nem csak Siggára fáj a foga, hanem Natan vagyonára is. Ezért Natan, amint tudomást szerez az esetről, megtiltja Siggának a házasságot, mivel csak magának akarja a nőt. Igen. Neki nem csak Agnes kell. Natan egy nőfaló csaló, akinek legnagyobb élvezete, ha az emberekkel játszhat. Kezdetben szédíti Agnes és mindent meg ad neki, de aztán elkezd Sigga felé húzni a szíve.
Tél van. Hó. Fagy. Az emberi elme ilyenkor nem teljesen tiszta. Valaki ölt. És nem csak egy embert. Mindenki Agnesre gyanakszik, de később felmerül Fridrik, majd Sigga neve is. De hármuk közül csak Agnest és Fridriketbüntetik meg ténylegesen is. Sigga esetében enyhítő körülményekre hivatkoznak. Az egész mű egy nagy apokalipszis, egy katarzis. Az izlandi törvényhozói hatalom nem valódi tettest keres, hanem egy szerencsétlent, akire rá lehet kenni a dolgokat. Agnes tökéletes bűnbak. Koholtak egy indítékot, találtak pár félrevezető nyomot és már alá is írták a vezetők a nő halálát. Mesterien van bemutatva az egész.

giphy.gif_500x200

Az Agnest befogadó család tagjai közül Margrétet ismerjük meg jobban. Első látszatra teljes ellentéte Agnesnek, de ha közelebbről vizslatjuk őket, akkor sok hasonlóságot vélhetünk felfedezni. Margrét súlyos tüdőbeteg, de ez nem gátolja abban, hogy jól vezesse a háztartást. Még Agnest is munkába állítja.
Margrét két lánya Lauga és Steina. Az asszony megtiltja nekik, hogy szóba álljanak az elítélttel, de Steina megszegi ezt az utasítást. Egy régi emlék ötlik fel benne. Kedveli Agnest és nem hiszi, hogy ő ölt. Vele ellentétben Lauga egy “gonosz” és alattomos lány. Teljes ellentéte a másiknak. Ő úgy néz Agnesre, mint egy gyilkosra. Az összes pletykát elhiszi. Retteg a gyilkos asszonytól. Megveti és féli egyszerre.
Több szemszögből is megfigyelhetjük, hogyan reagálnak az emberek, ha egy gyilkos kerül a közvetlen közelükbe. Különösen érdekesnek találtam ezt a szálat. Elég tartalmas és gondolatébresztő volt. Sokat töprengtem rajta, hogy, hogy én mégis miként reagálnék egy ilyen helyzetben. Arra döntésre jutottam, hogy teljesen spontán. Lehet, hogy el tudnám fogadni, és olyan lennék, mint Steina, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy teljes mértékig Laugaként viselkedjek.

Új 2016-os kedvencet avattam ezzel a könyvvel. A lelkemig hatolt és megtiporta azt. Úgy érezte, én is ott vagyok Agnessel, én is átélek minden borzalmat, amit ő. A könyv nem kegyelmezett, megforgatta bennem a kést, majd kitépte a szívemet.
Mindenkinek ajánlom olvasásra, legyél akár fiú, akár lány, ezt neked is olvasnod kell! Ezt a regényt kötelező olvasmánnyá kéne tenni!

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s