Free! | Versenyezz a vakító fényben!

Hellow! Itt a könyvantropológus, aki átment animeantropológusba!

Ez tipikusan az az anime, amit a tinilányok nyálcsorgatva bámulnak. Mivel én nem ebbe a kategóriába tartozom, elég nehéz volt rávenni magam arra, hogy végignézzem. De magam is meglepődtem, mert igazándiból nagyon is tetszett. Nem volt különösen mély és hű de milyen pszichológiai mondanivalója, de szerintem ez tényleg egy jó kis anime. Kikapcsolt, megnevettetett és motivált.
Kicsit nekem ugyan sok volt a funservice, de azt hiszem, hogy ezt el tudom nézni, mivel úszni mégis csak félmeztelenül szokás. És mivel a női nemet gyarapítom, annyira nem is zavart, hogy “néha” elővillan egy-egy kockás has, esetleg tricepsz, vagy bicepsz… *nyálcsorgatás*

A történet főhőse Haruka, egy tizenéves fiú, aki imádja a vizet, ennél fogva imád úszni. Éli boldog gimnazista éveit, amikor feltűnik a színen Rin, a gyerekkori barátja és kicsit megkavarja a dolgokat.
Haru és barátai úszócsapatot szerveznek, hogy megmutassák a hencegő Rinnek igenis érnek valamit, és tehetséges… Rin eközben a legelitebb úszóiskolába jár, mivel álma, hogy egyszer olimpikon úszó legyen.
Na igen, ez mind szép és jó, de Rin nem tud szabadulni attól, hogy Haru mindig legyőzte. Ezért a legközelebbi versenyükön a porig akarja alázni gyerekkori barátját…
Ahogy halad előre az anime egyre több és több minden kiderül a karakterek múltjáról, hogy ki miért teszi azt, amit. Mindenkinek érthetőek az ambíciói, még Rinre sem lehet haragudni, amiért akkora tapló. Ebben az animében mindennek megvan az oka és a miértje. Ez nagyon szimpatikus. Hiába nem egy komyol tartalmat dolgoz fel, ügyeltek az apró részletekre is, hogy legyenek összefüggések lehetőleg logikai bukkanók nélkül.

A kedvenceim egyértelműen Haruka, Rin és Makoto voltak, de az összes srácot (és azt a pár leányzót) nagyon megkedveltem. A versenyeken már én is együtt kántáltam velük, hogy: “osze,osze,osze,osze Makoto!” Nagyon jól szórakoztam miközben néztem.
És ugye ha már ott voltam, elolvasgattam a kommenteket, meg nézegettem pár képet is az animével kapcsolatban. És arra figyeltem fel, hogy nagyon, de tényleg nagyon sok olyan fanart és elmélet van, hogy Haruka és Rin… hümm… homosexuálisak, csak mert szoros a barátságuk és mert talán kétszer ha megölelték egymás egy-egy olyan pillanatban. Na ne! Lányok, én elhiszem, hogy bele akarjátok képzelni mindenbe a romantikát, de ebbe kérlek titeket, hogy ne! Fiú és fiú között miért ne lehetne szoros barátság anélkül, hogy uram boccsá’ a kifejezésért, de buzik lennének. Persze, megértem, mert szerintem is irtó aranyosak lennének együtt, na de kérem! Nincs ez konkrétan kimondva, meg egyébként is, minek ezen annyit lovagolni?!

Az utolsó részekig volt, hogy hangosan felnevettem, mert olyan jó ezeknek a srácoknak a szövege, hogy behaltam rajta. És az a bemutatkozás, hogy: “A nevem Rin. Lányos nevem van, de fiú vagyok.” Szakadtam a röhögéstől, hisz az összes fiúcskának lányos neve van, és ezek szerint nem véletlenül. Ja, és annak az egy szem lánynak, meg a lehető legférfiasabb nevet választották. Apropó lányok! Imádom azt a kiscsajt, alias Rin húgát! Ahogy elalélva lesi a félmeztele srácokat, és nem csinál belőle ügyet, behaltam rajta!

A rajzolása valami álomszép ennek az animének. Az emberkék anatómiája teljesen rendben van, a tájak, a víz és az arcjáték… Hát igen, az animerajzolás már-már művészet.
Nagyon tetszik a karakterek dizájnja, emlékezetesek az arcvonás, és az, hogy külön odafigyeltek arra is, hogy a hajuk színe, tükrözze e jellemüket is. Pl: Harunak fekete haja van, Japánban a fekete a higgadtság, a nyugalom, gondoskodás jelképe, Rinnek vöröses haja van, ami az erő, magabiztosság, düh jelképe. Minden stimmel, a hajszín tökéletesen tükrözi a jellemet.

Tehát ez az anime, főként a lányok számára, de a merész fiúknak is mindenképp megéri. Magamról nem is hittem volna, hogy be fog jönni ez nekem, de tetszett. Szerintem ha ki akarsz kapcsolódni, nevetni akarsz egy jót, akkor bátran less bele a Free! első évadába!  És a Free! amellett, hogy szórakoztató, nagyon jó motiváció is. Jó példát látunk rá, hogy soha nem szabad feladni, és hová vezet a kemény edzés. Ez az anime rám is nagy hatással volt, amióta megnéztem újra rendszeresen úszok és edzek. Mert ugye Fancsalinak nem elég a rendszeres biciklizés, a 3 tesi meg a floorball, ugyan kérlek!

!Az első részért kattints ide!

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s