Tabu: Jók vagy rosszak a mai gyerekmesék?

Hali-hali! Itt a könyvantropológus egy újabb tabu témával!

Emlékeztek még a régi idők nagy kedvenceire? A két Lottira, Harisnyás Pippire és a többiekre? Szép emlékeket idéz mindegyik, és most, ahogy elnézegetem a gyerekkönyveknél a választékot leesik az állam. Régen határozottabban jobb gyerekmesék íródtak, mint manapság. Ezzel nem azt mondom, hogy most nem írnak jó gyerekkönyveket, ott van példának okáért a Lenka, vagy Rumini, mégis egyre több és több “igénytelen” “hányaveti” mese keletkezik. Pl: Bogyó és Babóca könyvek.

A legrosszabb ezekben a mesékben, hogy sok kép, kevés szöveg. Egy oldalt kitesz egy kép, föléje pedig csupán 4-5, vagy még ennél is kevesebb szöveget írnak. A gyerekek egyre kevésbé tudják majd használni a fantáziájukat, mert mikor mesélünk nekik ezekből a könyvekből oda fognak kucorodni mellénk, oda se figyelnek majd a szövegre, inkább a képeket fogják nézegetni. Emlékszem, mikor nekem mesélt anyukám a könyvekből (az egyik kedvencem egy fabulákat tartalmazó mesekönyv volt) még nem volt bennük szinte egyáltalán kép, vagy csak néhány oldalon egy vázlatszerű rajz, én még elképzeltem a szereplőket, becsuktam a szemem, és “néztem a saját kis filmemet”.
De azért, ha kép van egy könyvben, az nem azt jelenti, hogy az egyből borzalmas, vannak kifejezetten jó képes mesekönyvek (de, hogyha már van kép, akkor se legyen 2 soros a szöveg)

Sajnálatos módon ezek miatt alakult ki egy rossz kép a mai korban íródó mesékről, pedig, mint már említettem is tényleg rengeteg olyan könyv van, amit érdemes megvenni a gyereknek. Amik értékes és hasznos információkkal gazdagítja őket, amit akár még egy felnőtt ember is szívesen elolvas.
Vannak viszonylag komolyabb témákat boncolgató könyvek, de ezeket már csak nagyon kevesen fedezik fel, mert akaratlanul is elkönyvelik, hogy a mese csak és kizárólag gyereknek való, és csak ők tudják élvezni.
Szerintem, ha egy kicsit körülnéznének az emberek különösen aranyos és jó meséket találnának a gyerekeiknek, vagy akár még saját maguknak is.

Lépjünk egy korosztályt. A 7-10 évesek már tudnak maguknak olvasni, ki tudják választani milyen könyvet szeretnének, de azért ezzel is csak óvatosa.
Ennek a korcsoportnak már sokkalta több kiváló regény íródik. Pl: Holden Rose könyvei. Ugyan ezek elég rövidke történetek, de arra tökéletesek, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást, bevezesse őket a krimi világába, vagy akár arra is jó, hogy újra átélhessük, milyen is volt gyereknek lenni.

Összefoglalva: millió és millió olyan gyerekkönyv van, ami mai szerző tollából származik, ami nem olyan, mint a régi mesék, amiben van pár kép is, de szerethető, a szülők/felnőttek számára is élvezhető, kikapcsoló olvasmány. Sokan sztereotipikusan viselkednek ezekkel a könyvekkel szemben, mert a rossz tapasztalataik alapján elítélik őket, és már nem mernek egy másikat a kezükbe venni. Pedig valójában megannyi gyerekmese van, amit a fiataloknak ismerniük kellene. Sajnos ez a sok kiválóan megírt történet csak ritkán kerül reflektorfénybe, egyrészt azért, mert már nincs is rájuk akkora igény, mint anno volt, másrészt pedig a temérdek rossz mese mellett nehéz ráakadni az igazi gyöngyszemekre, de szükséges, hogy kutassunk, és keressük meg ezeket a könyveket, mert így tudjuk megszerettetni a kölkekkel az olvasást.

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s