Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek | boszorkányok, árulás és HERCEGEK

Üdv Földiek! A könyvantropológus szól hozzátok!

Az első részt sokkalta jobban szerettem. Nem akarom leszólni ezt a részt sem, mert tényleg jó és megállja a helyét, de az elsőhöz képes elég langyos. Azért annak mindenképp érdemes elolvasni, akinek már az első rész is nagyon tetszett.

covers_380414_1.jpg

Fülszöveg:
Soman Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?

Író: Soman Chainani
Cím:
Itt nincsenek hercegek
Eredeti cím:
A World Without Princes
Kiadó: Twister Media
Eredeti kiadó:
HarperCollins
Kiadási év:
2016
Eredeti kiadási év:
2014
Oldalszám:
544 oldal

 

Értékelés: 5/4,5 – Tetszett, de azért egy fél csillagnyit levontam, mert az előzőt nem überelte. És Agatha személyiségének (ugyan nem gyökerestül) megváltozásai is egy kicsit rontották az összképet. De a sztori ütős, a karakterek és a megfogalmazás is jó. Tökéletes olvasmány egy esős őszi napra. Nagyon gyorsan lehet vele haladni, és itt nem csak a nagy betűk játszanak közre. A végén itt is egy elég nagy csavarral “kedveskedett” nekünk Mr. Chainani, ami ütött is. Már alig várom a folytatást.

Szereplők: 5/4 – A könyv legnagyobb problémája talán az, hogy Agatha egy picsogó kis hercegnő lett. Jó, ez azért elég drasztikusan hangzik, és nem is teljesen igaz, de ha nagyon le akarom butítani a dolgot, akkor erről van szó. Oké, hogy karakterfejlődés meg minden, de… nekem hiányoztak a csípős beszólásai, az utálom a világot felfogása. A többiek meg maradtak a régiben. Még szerencse. 🙂

Borító: 5/5* – Tényleg meséhez illő a borító. Színes, vibráló és hű a történethez. Azért nálam az első rész borítóját nem veri, de azért ez sem rossz. Sőt, határozottan tetszetős a szemnek.

Nagyon szeretem Chainani stílusát. Esküszöm, jobban ír meg egy női karaktert, mint a női írók. Zseniális, ahogy forgatja a “tollat” és lejegyzi a dolgokat. Tényleg meséhez illő a stílus, de annál kicsit több. Kicsit morózusabb, kicsit komolyabb. És ugyan a célközönség a gyerekek, de szerintem egy tinédzser, sőt, még egy felnőtt is élvezettel olvassa végig ezt a regényt. Tele van olyan mondanivalóval, ami a gyerekek, és néhány idősebb ember számára igazán fontos. De a tanítói jelleg mellett, szórakoztatót, vicces, érdekfeszítő és szerethető. Vannak jelenetek, ahol minden rózsaszín és habos és édes, de van, hogy minden sötét, komor és valós. Chanani úr nagyon jól játszik a kontraszttal. Egyszer mindent varázslatos tündérpor borít, majd hirtelen jön valami és elfújja ezt a rózsaszín ködöt, és ott marad a sivár valóság. Lehet csak én képzelem bele, de szerintem ezzel is a felnövést akarja érzékeltetni, mert ugye főszereplőink most épp abban a korban vannak, hogy lassan kezd kitisztulni előttük a világ. És már nem csak a boldog és tündérmesés részét látják.

Én teljes mértékig Team Agathának vallom magam, de ebben a kötetben Sophie is nagyon közel került hozzám. Ebben az is közrejátszhatott, hogy Agatha személyiségében bekövetkező változások nem nyerték el annyira az én tetszésemet. Ennek ellenére, még mindig ő a kedvencem. Ebből nem engedek.

Chanani karakterei fantasztikusak. A legmellékebb szereplőktől kezdve, egészen a főbb karakterekig, mindenki árnyalt, kicsit más, mint az átlag könyvszereplők. Van stílusuk, nem tucatok és bele lehet őket képzelni a való világba, tehát emberiek is. Nem érezni, hogy férfi írta a könyvet, mivel a női karakterek is ugyan olyan kidolgozottak és valósághűek, mint a férfiak. Nem érzi azt a női olvasó, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Mi lányok nem is ilyenek vagyunk. Ilyen könyvvel még nem is találkoztam, ahol ennyire nem érzékelhető az, hogy milyen nemű az, aki a regényt írta. Ez különösen tetszik.

Ennek a kötetnek a története, már azért izgalmasabb, mint az elsőé. Itt már a lányok ismerik a világot, ismerik az iskola tanulóit és tanárait. A világ felépítése egyre jobban kidolgozódik, továbbépíti azt, amit az első kötetből megtudtunk. Én személy szerint nagyon szerettem ezt a mesevilágot. Különleges, érdekes és magával ragadó. Teljesen beleszerettem.

A történetben elég jelentős a romantikus szál, és ez nincs is titkolva. Eléggé érezhető, hogy ez egy nagyon központi elem. Eleinte ódzkodtam is emiatt a regénytől, de hamar megbarátkoztam a gondolattal, hogy ez egy mese, a mesékben pedig hercegek és hercegnők rohangásznak szerelemtől bódult állapotban. Csak tudnám, hogy a tankönyvekben miért nem ezt használják a mese definiálására.

Az egész regény tele van fantáziával, mágiával, cselszövéssel, humorral, romantikával és olyan mesés elemekkel, melyet minden korosztály élvezni fog. Már az első részben megfogott a történet, és az újdonság varázsa nem múlott el. Még mindig teljesen oda vagyok ezért a könyvért.

A romantika természetesen nem áll meg Thedros és Agatha kapcsolatánál, ugyan kérem! Természetesen Sophie is rátalál a szerelemre, igaz, kicsit sötétebb módon, mint Agatha, de ezzel nincs is semmi baj. Sophie és szerelme kapcsolata az egyik legjobb és legizgalmasabb döntés volt, amit Chainani ebben a kötetben hozott. Nagyon váratlanul ért, ugyan volt némi sejtésem, hogy mi lehet a dologban, de ennek ellenére meglepett az, ami történt. A mi kedves író urunk olyan csavarokat hozott itt a végére, hogy ha nem tudtam volna az utolsó 100 oldalt egyhuzamban elolvasni, akkor enyhén ki is akadtam volna. Chainani csak feszíti és feszíti, szinte már pattanásig azt a húrt, aztán elengedi, és úgy arcul csap vele, hogy megmarad a nyoma. A lezárás után egy kerek percet azzal töltöttem, hogy ültem az utolsó oldal felett, néha lenézve a könyvre, teljesen sokkolt állapotban bámultam magam elé és csak hápogtam, hogy mégis, hogy lehet egy regényt ennyire függővégesen befejezni.

Chanani eléggé felcsigázott, szóval most tűkön ülve várom, mikor vehetem kézbe a harmadik részt. Tudnom kell, hogyan végződik Agatha és Sophie története. Barátok, vagy ellenségek lesznek? Sajnos még csak tippem sincs. Chainani annyira összezavart, hogy már azt sem tudom merre van a fent és merre a lent.

Úgy érzem beleszerettem ezekbe a mesefeldolgozásokba. Több ilyet kellene olvasom, mert remek kikapcsoló olvasmány, egy kis mágiával megbolondítva. Így a végére még annyit mondanék, hogy: ne higgyetek a címnek, tele vagyunk hercegekkel.

A regényt mindenképp ajánlom azoknak, akik már olvasták az első részt és tetszett is nekik, de azoknak is, akiknek annyira nem jött be, de azért kíváncsiak, hogy folytatódik a történet. Aki meg még az első részt sem olvasta, az mindenképp vegye meg, és olvassa el. Senkit ne rettentsen el a “cukormázas” külső és annak tűnő tartalom. Én is inkább a véres, morózusabb fantasykat preferálom, de ez is levett a lábamról. Én azt mondom, egy próbát megér.

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s