John Caldwell: A káosz virágai #A Káosz fényei

Üdvözletem Föld gyermekei! A könyvantropológus újra jelentkezik!

Emlékeztek még, anno írtam a Drén fivérekről, amit A káosz fényei című regényen belül olvastam. Na, ezen a könyvön belül volt még egy különálló kisregény, A káosz virágai. Valamikor említettem is, hogy erről is fogok írni, hát most jött el ennek az ideje.

John Caldwell nálam még mindig tarol. Nem tud mellényúlni sem témaválasztásban, sem stílusban, sem karakterábrázolásban. Talán elfogult vagyok, mivel az egyik kedvenc írómról van szó, de fantasztikálisnak tartom a könyveit, és ez alól A káosz virágai sem kivétel.
A káosz szívében felbukkanó Lucinda, Skandar Graun nagy szerelmének története olvasható ebben a kötetben. Kicsit megismerjük a múltját és a családját (már ha azt családnak lehet nevezni), jobban beleláthatunk a harcias nő fejébe.

a-kaosz-viragai_1.png

Fülszöveg:

Lucinda – A Káosz Szavából megismert félvér ork tolvaj – orgyilkosnő – egykori mentora hívására hazatér Lendorról Karthíniába, hogy elvállaljon egy titokzatos megbízatást. Hazaútja izgalmasan telik, ám Lucinda még nagyobb izgalomba jön, amikor megtudja, hogy együtt kell működnie két mostohanővérével. Ez kínos! Ugyanis a boszorkány Romana tíz évvel ezelőtt bűbájjal elvette tőle a kedvesét, az okvetlenkedő Lucindát pedig csaknem vérpadra juttatta. A szép Carla pedig évekkel ezelőtt kijátszotta, és mindenéből kiforgatta.

Lucinda érdeklődve néz a nagy találkozó elé. Nem tudja, nővérei miféle csapdába akarják csalni, de úgy véli, épp itt az ideje, hogy néhány jól irányzott kardszúrással rendezzék a rég húzódó ügyet. Ám amikor megismeri nővérei grandiózus és rettentően fondorlatos tervét, a siker érdekében még a bosszúvágyát is hajlandó félretenni. Legalábbis egy időre…

Szerző: John Caldwell, alias Nemes István
Cím: A káosz virágai
Kiadó: Cherubion/Delta Vision
Kiadási év: 1995
Oldalszám: 188

Értékelés: 5/5 – Igazi káoszos regény mind stílusát, mind a történet fondorlatosságát tekintve. Egy idő után már nem is bírtam nyomon követni, hogy ki kit akar megölni. A vég kifejlettre meg aztán egyáltalán nem számítottam. Örülök, hogy Lucinda is kapott egy külön történetet, hogy kicsit jobban beleáshattuk magunkat a múltjába és fejébe egyaránt.

Szereplők: 5/5 – Lucinda olyan, mint A Káosz szavában, egy igazi harcias és tettre kész nőstény. Tökéletes főszereplőalany. A csípős nyelve és az agyafúrtsága pedig csak még izgalmasabbá teszi a cselekményt.
A félvér nőstény testvérei is igazán érdekesek, de semmiben nem hasonlítanak egymásra. Romana az ész, aki kitalálja a tervet, aki mindenki ellen ármányt sző. Carla pedig egy kéjvágyó szajha-tolvaj, akit könnyű befolyásolni és “mesterségén” kívül szinte semmihez sem ért.

Borító: 5/5 – Nekem nincs meg a külön könyv, csak A Káosz fényein belül, de azt kell, hogy mondjam ennek is, annak is csodálatos borítója van. A Káosz virágai borítóján lévő alakok hűen tükrözik a fejemben hadakozó testvéreket. Szendrei Tibor ismét nagyot alkotott.

Ebben a regényben mutatkozott meg igazán, hogy Nemes úr férfiből van. Még egy ilyen perverz fantasyt, mint ez, még nem hordott hátán a Föld. Lehet csak én vagyok túl prűd, de nekem kissé sok volt a regényben a sexualitás. Természetesen nem volt részletezve és nem is vette el a figyelmet a fő cselekményszálról, de… amikor Carla ecseteli,hogy telik egy éjszakája… Ugyan nevettem rajta, de kicsit azért szörnyülködtem is.
A szerelmi szál valami borzalmasan bonyolult… nem is igazán szerelmi szál, mivel nincs érzelmi kötődés, csak testi kontaktus, de ennek ellenére is borzalmasan kusza és szinte teljességgel követhetetlen. Még szerencse, hogy nem ezen volt a fókusz, különben a feléig sem jutottam volna.

Lucy egy belevaló kis félork nőstény. Ővele aztán nem lehet packázni, semmit nem bíz a véletlenre. Viszont nem egy hidegvérű gyilkos. Csak akkor öl, ha nagyon muszáj, egyébként inkább kerüli a feltűnést, amit azért valljuk be, orkként elég nehéz lehet. Tetszik, hogy főszereplőnk egy “egyszerű harcos” és nincs felruházva semmilyen különleges képességgel, nem gyönyörű, nem tud mágiát használni, mégis belopja magát az ember szívébe a maga egyszerűségével. Örülök, hogy Nemes nem csak hasra csapott a jellemábrázolásnál, hanem van oka annak, hogy Lucy miért is lett olyan, amilyen. Logikusan van felépítve a karakter, nem érzi úgy az ember, hogy elegybelegy munkát végeztek volna e téren.

Ó a történet, az a derék történet! Olyan, amilyet Nemes úrtól elvár az ember. Már az első oldalak nagyon jól megadják az alaphangulatot.
Bonyolult, és eleinte teljesen érthetetlen az egész, de a végére csodásan összeáll az egész… és hatalmasat szól. A sodrás kicsit sem lassul, végig feszült a hangulat és a könyv elég feszes a tempót diktál. De ebben a nagy rohanásban is tökéletesen kirajzolódtak előttem a karakterek és a helyszínek. Ez a regény olyan, hogy jött, látott és győzött. Olyan gyors folyású a sztori, hogy szinte esélyem sem volt letenni, mert mindig történt valami.

A stílus olyan, amilyet akartam. Humoros, könnyed, de kissé sötét és komor. Nemes úr bámulatosan ír, forgatja és pakolgatja egymás után a szavakat. Még mindig elkápráztat, ahogyan ír és alkot. Hihetetlen a világ és a benne élő karakterek. Ez egy másik, a miénktől teljesen eltérő univerzum, semmi földhözragadt nincs benne. Kimondom, imádom Worlukot, a Káosz világát. Azt a helyet, ami tele van ármánnyal, mágiával és KÁOSSZAL.

AZ ÍRÓ OLDALÁT ITT TALÁLOD

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s