Agatha Christie: Tíz kicsi néger | ez oda@#sz

Hellow! Itt a könyvantropológus áradozik.

Életem első Agatha Christie regénye, és olvasás alatt egyetlen kérdés merült fel bennem újra és újra: Miért is nem olvastam én ezt hamarabb? Ez a regény számomra világmegváltó volt, főleg a Helyőrség olvasása után. Már elég rég megvettem e könyvet, de hiába kecsegtetett, sokáig csak csücsült a polcomon, mígnem egy barátnőm keze ügyébe nem került. Kiolvasta és ajnározta a regényt, és azt mondotta feltétlenül el kell olvasnom. Így hát nekiültem egy péntek délután, és estére már csak azt vettem észre, hogy elfogytak az oldalak.

covers_103200_1.jpg

Fülszöveg:
Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

Szerző: Agatha Christie
Cím: Tíz kicsi néger
Eredeti cím: Ten Little Niggers
Kiadó: Európa/Alexandra/Népszabadság
Eredeti kiadó(k): HarperCollins
Kiadási év: 2010
Eredeti kiadási év: 1939
Oldalszám: 270

Értékelés: 5/5* – Nem jutok szavakhoz. Már értem miért ezt tartják az egyik legjobb Agatha Christie regénynek, és már azt is értem, miért Christie a krimi koronázatlan királynője. Bravúrosan bánik a szavakkal, olyan jól forgatja őket, hogy a szemem előtt tökéletes pontossággal rajzolódnak ki a szereplők és a helyszín. Ezt a regényt egyszerűen csak szeretni lehet. Én teljesen elaléltam Christie stílusától.

Szereplők: 5/5* – A rozmaringot szedő dédnagymama kezét csípné meg a dér! Imádtam a szereplőket! Legnagyobb kedvencem talán Lombard volt, nem tudnám megmagyarázni miért, de számomra ő vitte a prímet. Az írónő nagyon jól adagolja magát a cselekményt, és a karakterek háttértörténetét. Kicsit sem unalmas, amikor a múltukat boncolgatja.

Borító: 5/5* – Csak annyit, hogy nagyon hangulatos. Imádom, hogy az egészen a fekete, a fehér és a piros szín dominál. Nem hivalkodó, de csodaszép, pont egy krimihez való borító.

Szerintem már a címből leszűrhettétek, hogy számomra ez a könyv felkerült a kedvencek polcára. Egyetlen egy aprócska problémám volt a regénnyel: már az első 90 oldal után rájöttem ki a gyilkos és miért. Nagyon szépen levezettem az okokat, mindent, amit annak a 270 oldalnak kellett volna. Egyébként volt egy pillanat, amikor kicsit meginogtam a tettes kilétével kapcsolatban, de hamar visszanyertem magabiztosságomat.

A könyv első oldalain megismerkedünk a szereplőkkel. Mindenki a rejtélyes Néger szigetre tart, és szinte mindenkit egy bizonyos V. A. Lucky hívott meg, kivéve két személyt, Lombardot és a bírót. A sziget tartózkodik még egy házaspár, akik a szigeti villa házvezetését intézik. Így összesen tízen vannak.
Miután felmennek a vendégek a szobáikba mindegyikőjük felfedez egy kis versikét, ami a falon lóg. Mindenkinél egy régi gyerekvers, a tíz kicsi néger található. Nem nehéz kitalálni, hogy a gyilkos eme versikének a sémája alapján gyilkol. Emellett az ebédlőasztalon még tíz kicsi négerbaba is helyet kap, amik minden egyes halál után egyel kevesebben vannak.

Ötletes. Ennyit tudok mondani a gyilkos sémájára. Nem mindennapi, elég szokatlan és brutális. Senki nem hal kíméletes halált.
Christie jellemábrázolásai mesések. Örülök, hogy nem volt kiválasztva egy ember főszereplőnek, hanem mind a tíz “néger” szemével láthattunk. A karaktereknek vannak jellemhibáik, nem festi le őket tökéletesnek, de még a külsejüket sem. A sok bugyuta ifjúsági regény után ez kész felüdülés volt.

A stílus utánozhatatlan. Még csak nem is olvastam hasonló regényt. Maga a cselekmény is érdekes, de ahogy azt Christie közli, na az már művészet.

Ha nagyon röviden és tömören akarnék fogalmazni, akkor csak ennyit mondanék: Aki csak teheti olvassa el, mert ez kihagyhatatlan. Majd megtudod miért!

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s