Sarah J. Maas: Üvegtrón| fantasy, ami nem is egészen az, de azért mégis

Üdv Néktek földieim! Itt a könyvantropológus véleményez.

Legfrissebb olvasmányom az Üvegtrón volt, ami számomra egy csalódás. Csupa jót hallottam róla, egy kiváló fantasy regénynek titulálják. Ezzel csak egy gond van, ez nem egy fantasy könyv, azaz nem egészen az. Eleve kriminális vagyok a fantasztikus regényekkel kapcsolatban, és amikor ráébredtem (már az elején) hogy ez márpedig nem egy ízig-vérig fantasy lesz kissé csalódtam. Elég sok ilyen regényt olvastam ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, ebben a világon és a “szörnyön” kívül semmi más fantasyelem nem volt, és ez kicsit elszontyolított. Ezt leszámítva szerintem ez egy jó könyv, nem azt mondom, hogy az agyam eldobtam tőle, de egy erős négyes (ezt főleg az utolsó fejezeteknek köszönheti). Lényegében YA fantasynak azt hiszem tökéletes.

covers_267224.jpg

Fülszöveg: 

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Szerző: Sarah J. Maas
Cím: Üvegtrón
Eredeti cím: Throne of Glass
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti kiadó(k): Turtleback Books(2013) Bloomsbury(2012)
Kiadási év: 2013
Oldalszám: 544

Értékelés: 5/4 – A legnagyobb gondom talán az volt a regénnyel, hogy olyan jó fantasynak lett beharangozva, DE  EZ AKKOR SEM AZ!!! Nagyon reménykedem benne, hogy a következő kötetekben már jóval több fantáziaelem lesz, mert ez így olyan semmilyen. A másik fő oka annak, hogy csak négy pontot kap a könyv, az bizony Dorien. Gyűlölöm ezt a fickót, minden porcikáját ízig-vérig utálom. Nem is értem, hogy képes bárki érte bolondulni, de ebbe ne is folyjunk bele (már egyszer úgyis leírtam ITT).
Ha úgy amblokk nézem az egészet, akkor igazán élveztem az olvasást, bár voltak kifogásaim vele szemben. A karakterek kidolgozása fantasztikus, Celena, mint orgyilkos kiváló, azért a bálok és ruhák iránti mániája számomra érthetetlen. Chaol, ó drága Chaol! Igen, ő az én szívszerelmem. Egyszerűen és nagyszerűen imádtam, nincs erre más kifejezés.
Maga a történet érdekes, de nem túl bonyolult, nagyon jól ki tud kapcsolni.

Szereplők: 5/4.5 – Természetesen Celena már a kezdetektől fogva belopta magát a szívembe. Egy igazi erős hősnő. Nem az a tipikus “várjuk meg a szőke herceget” fazon, tesz azért, hogy élete úgy alakuljon, ahogyan ő szeretné. A céljától nem lehet eltántorítani, ha valamit a fejébe vesz, akkor az úgy is lesz. Nincs olyan ember, de még isten sem, aki lebeszélhetné a cselekvésről. Azért az nekem egy kicsit furcsa volt, hogy a kényszermunka után ilyen “könnyedén” élt tovább, ez nekem kissé idegen volt, nem túl emberi.
Chaol! Zárkózott, visszahúzódó, engedelmes. Ezekkel tudnám legjobban jellemezni, de ez csak a legfelső réteg. Chaol egy nagyon jól rétegelt karakter, ahogy egyre jobban elmélyül a Celenával való kapcsolata, úgy ismerjük meg a testőrök kapitányát is.
Dorient még mindig utálom. Szerintem pipogya és tehetetlen alak. Két kézzel habzsolja az életet, tisztában van apja zsarnoki viselkedésével, de még csak nem is tesz ez ellen. Gyáva, nem mert ellentmondani apja akaratának, inkább meghajol és behódol. Elég felszínes karakter lett, olyan, mint a legtöbb YA regény “rosszfiú” szereplője, semmi különlegesség nincs benne, számomra túl papírmasé lett, főleg a többiekhez viszonyítva. Talán nem is lett volna vele túlzott bajom, ha a többi szereplő nem olyan jól kidolgozott.
A mellékszereplők is jól el lettek találva, rajtuk speciel nem éreztem a sablonosság maró bűzét. Egyik legnagyobb kedvencem Kaltain, Káin és Nox volt.

Borító: 5/5* – FANTASZTIKÁLIS!! Sokkalta jobban tetszik, mint az eredeti amerikai borító. Örülök, hogy a KMK ezt a tervezetet vette át. A borítón lévő karakter szerintem hűen ábrázolja Celenát, és a lilás-kékes háttér… ó atyám, az is valami hihetetlen jól néz ki. Egyedül az a fenti kis szöveg nem tetszik, mert CELENA NEM KÖNYÖRTELEN!

Alapjaiban nem rengetett meg ez a regény, nem váltotta meg a világot és űrt sem hagyott maga után, de tökéletesen kikapcsolt. És ez az, ami számít. Igen, tipikus YA sztorit kaptunk, egyedi és különleges elemekkel kiegészítve. Maas még a jól ismert elemeket is izgalmassá és újjá varázsolta, ez nálam hatalmas előny volt.

Már az olvasás elején voltak kisebb fenntartásaim a regénnyel kapcsolatban. Sajnos a kételyeim megerősítést nyertek. Szerintem az volt a legnagyobb gond, hogy annyira agyon lett magasztalva a könyv, hogy én tényleg valami megdöbbentő és különleges sztorira vártam. Ha e regény előtt nem olvastam volna annyi jó fantasyt biztos, hogy én is őrülten rajonganék érte, de így azt kell, hogy mondjam, kicsit csalódtam.

A szerelmi háromszög nálam nagyon nem működött. Már az elején sejtettem, hogy bizony ezt a kötetet sem úszom meg szerelmi háromszög nélkül, és minő borzalom, igazam lett. Dorien a kezdetektől fogva egy unszimpatikus karakter volt számomra. Minden cselekedetével és minden szavával csak egyre kisebb lett a szememben, egyre jobban kezdtem gyűlölni. Nem is értem, hogy kerülhetett ez egy könyvbe egy olyan karakterrel, mint Celena vagy Chaol. Olyan, mintha az írónő csak azért tette bele, mert “kell az a szerelmi háromszög!”. Nem is lett volna olyan nagy bajom a koronaherceggel, ha kevesebbet szerepel, és nem része a romantikus résznek. Sokkal jobban élveztem volna, ha ő is egy ármánykodó, hatalomért mindent megtevő nemes, akárcsak a többi. Azért egy vicces kis sztorit meg kell említenem Doriennel kapcsolatban. Amikor Celena “véget vet a kapcsolatuknak” én olyan kárörvendőn felröhögtem, hogy anyukám besétált hozzám, rám nézett, majd megkérdezte, hogy minden okés-e.

Ha már a nemeseknél tartunk, akkor mindenképp meg kell említenem Kaltaint. Van egy erős gyanúm, hogy sokan gyűlölitek őt, de én meglepő módon imádtam azokat a jeleneteket, amelyekben szerepelt. Azért szerettem annyira ezt a hataloméhes nőszemélyt, mert valósághű volt. Tényleg úgy éreztem, hogy “igen, ilyen lehetett egy olyan nemesi származású nő, aki fel akar kúszni a ranglétrán”. A személyisége nem épp a legmegnyerőbb, de hé! ilyen egy ármánykodó nő! A nemesek közül még Perrington az, akit érdemes kiemelni. Ez a férfi aztán huhh! Tényleg mindenkit kihasznál és bármire képes a győzelem érdekében és mindenkit úgy átba…ver 😀 A nemes úr szerelmes Kaltain kisasszonyba, de képes félretenni érzelmeit, és még ővele is kiszúrni. Hát az agyam eldobom!

Természetesen nem állhatom meg, hogy ne beszéljek még egy keveset Chaolról. Számomra ő a favorit, a befutó. Nagyon jól rétegelt karakter, imádtam, ahogy végig követhetjük, ahogy megnyílik Celena előtt. Imádtam azokat a jeleneteket, ahol önmagával vívódik azon, hogy bízzon-e az orgyilkosban vagy sem. Határozottan állíthatom, hogy én szívügyekben neki drukkolok.

A főszereplőnk, Celana egy igazi “badass” lány. Nem fél kinyitni a száját, kiáll az igazáért és harcol a szabadságáért. Egy dolog zavart vele kapcsolatban. Az a bugyuta ruhamániája. Soha nem fogom megérteni, hogy egy orgyilkos miért rajong ennyire a göncökért, bár ez is mutatja, hogy Celena nem önszántából vált orgyilkossá. Ha ebből a szempontból közelítem meg a dolgot, akkor még érhető is. Celena, Chaolhoz hasonlóan egy szuperül rétegelt szereplő. Van neki jó és rossz oldala is, esendő és hibázik, mégis szeretem.
A legjobban Celenában a bátorságát és a kitartását tisztelem. Tényleg odateszi magát és nem veszi félvárról a dolgokat. Igazán kedvelhető női főszereplő.

A világ viszonylag kidolgozott, kicsit egyszerű. Nem tudunk meg a világ történetéről túlzottan sokat, de amit felfed előttünk az írónő, az bőven elég. E kötet szempontjából egyébként sem olyan fontos, hogy minden apró részlettel tisztában legyünk a világgal kapcsolatban.
Maga az elképzelés, hogy van egy zsarnok királya, aki minden területet elfoglal nagyon bejön. Ha Maas még tovább viszi ezt a vonalat, akkor a folytatás csak jobb lehet.

Kíváncsian várom a folytatást, amit ugyan már megvettem, de annyira nem csigázott fel az Üvegtrón vége, hogy azonnal folytassam. Azért majd valamikor a közeljövőben biztos nekilátok, ki tudja, lehet az lesz a következő olvasmányom. Remélem a következő kötetben már több lesz az akció és a fantáziaelem, de összességében az Üvegtrón olvasását is élveztem. Mivel nagy volt körülette a hype, csalódnom kellett, mert nem sikerült megugornia a lécet, de egy sorozat nyitókötetének szerintem kifejezetten jó.

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s