Interjú egy bloggerrel, alias Mutier Uszámával

Üdv néktek, kik e világot lakjátok, s e blogot e pillanatban olvassátok! Itt a könyvantropológus jelentkezik.

Még hetekkel ezelőtt történt egy olyan dolog, hogy interjúztam a Prológus egyik bloggerével, a Könyvspirációk írójával, a leghatalmasabb császárral ( oké, ez “enyhe” túlzás, mivel az én vagyok 😀 ) Mutier Uszámával.
Ez az egész úgy történt, hogy a Prológus bloggerei között sorsoltunk, hogy ki kivel fog interjúzni, ezt azért találtuk ki, hogy kicsit jobban megismerjétek a szöveg mögötti embereket.

Egy pár sor az alanyomról:

Neve: Mutier Uszáma
Neme: Hím
Kora: 21 telet élt már meg (azaz 21 éves)
Itt fejeztem be (vagy le?) az ökörködést, komolyra fordítom a szót, eskü!

Szóval, Uszáma… ehh… hogy is mutathatnám be… azt hiszem maradok a tényeknél 🙂

Első bejegyzése: Kezdés
Első kritikája: Magos Judit: Demény – Most én ugatok
Egyik kedvenc regénye: Moskát Anita: Horgonyhely (honnan tudom? egy nap minimum huszonötször hangoztatja, hogy mennyire szuper a könyv)
Egyik kedvenc műfaja: disztópia
Szenvedélye: matematika (és most tényleg nem viccelek)

Van egy olyan érzésem, hogy “enyhén”  elegetek van a bemutatásból, úgyhogy most következzék, az a fantasztikus, az a mesterien tökéletes, az az utánozhatatlanul király és nem utolsó sorban az a lélegzetelállítóan idióta kérdésekkel (és válaszokkal?) teli interjú, amit itt és most olvashattok!

Volt valaki, aki inspirált arra, hogy elkezdj blogolni?
Már elég régóta, konkrétan 11 éves korom óta vezetek weboldalakat, különböző blogokat. Ez már akárhogy is számolom 10 évvel ezelőtt volt, akkor kezdődött az igazi nagy szerelem. Visszagondolva már fogom a fejem, hogy mennyi olyan dolgot csináltam, ami innen nézve már nem éppen pozitívnak tűnhet, de ezek mindenképpen kellettek ahhoz, hogy a saját bőrömön kitapasztaljam az ezzel járó eseményeket, problémákat. Akkoriban nem emlékszem, hogy lett-e volna olyan személy, aki inspirált volna, de ahogy egyre jobban kezdtem belelátni a dolgokba, és lényegében a bloggerlét kialakításának kellős közepén én is munkálkodtam, elég bíztatóan hangzik. Huzamosabb ideig nem tudtam leragadni egy témánál, így gyakran voltak hirtelen fellángolások. Elsőnek a könyves témánál is gondolhattam volna arra, hogy múló szerelem lesz, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármi is eltántoríthatna a témától. Arra viszont, hogy specifikusan könyvekkel kezdtem el foglalkozni blogger körökben, azt kell válaszolnom, hogy igen, voltak olyan személyek, akik inspiráltak arra, hogy belevágjak. 2014 nyarán az Éhezők viadalának második része annyira megtetszett, hogy elkezdtem utánanézni, nem igazán bírtam ki, hogy ne olvashassam el a befejező részét. Ezzel párhuzamosan gyakori volt az is, hogy kikapcsolódásként különböző youtube videósok feltöltött munkáit nézegettem, ekkor fedeztem fel egyre több booktuber platformját, akik rengeteg jó könyvet ismertettek meg velem. Köztük voltak vegyesen magyarok és külföldiek is, de szerintem könyves berkekben jártas embereknek nem kell bemutatni, hogy kikre is gondolok. Ezután felfedeztem, hogy blogger tekintetben is munkálkodnak páran könyves témákat boncolgatva, utána pedig már úgy voltam vele, hogy miért is ne vághatnék bele én is?! Az Éhezők viadala mellett Az útvesztő is hihetetlen nagy hatással volt rám, így lényegében nekik is köszönhetem, hogy mélyebben beleástam magam a témába.

Kezdetben, hogyan álltál neki a blognak? Úgy voltál vele, hogy csak lesz valahogy, vagy esetleg már előre terveztél és volak komolyabb terveid?
Mint említettem, már volt korábbi évekből tapasztalatom, így mondhatni volt benne tudatosság is. Imádok írni, különböző, akár kacifántos mondatokat is megfogalmazni, véleménytkifejteni. Azt biztosra megfogalmaztam magamban, hogy minden írásomnál törekszem egyféle saját stílus kialakításában, ezért is alakult ki ez idő alatt egy sajátos értékelésfelépítés, egy sajátos munkafolyamat, amiket egyfajta berögzült “rituáléként” minden egyes írásomnál alkalmazok. Ha olyan tekintetben vett tervekről beszélünk, ami egyéb hasznokat is hozhat a bloggerek számára, akkor azt kell, hogy mondjam, részben volt tudatosság abban is. Ezalatt egyáltalán nem arra gondolok, mint amit néhányan teljesen komolyan is gondolnak, pedig abszolút tévhitekről van szó. Szerintem azt kijelenthetjük, amellett, hogy minden blogger kikapcsolódásként, azért csinálja a blogolást, mert szereti, nyilván vágyunk egyfajta visszaigazolásra, hogy igen, van értelme a munkánknak, olvasnak minket, visszajelzéseket kapunk stb… Olyan tekintetben alakult ki egy általános tévhit, hogy a bloggerek a kvázi “ingyen könyvért” kezdenek el blogolni. Sosem volt célom, hogy bárki is küldjön nekem könyveket, vagy bármiféle anyagi hasznom legyen belőle. Ha az értelmes követő jobban belegondol, akkor könnyen rájöhet, hogy amennyi energiát igényel egy könyvvel való munkálkodás, és milyen mértékben is van ez azzal, amit mi ezért cserébe kapunk. Nem kell álszentnek lenni, biztosan vannak olyanok is, akik ezek hatására kezd el blogolni, de az is hamar ráfog jönni, hogy nem is úgy működnek a dolgok, ahogyan azt ő elképzelte. Tehát összegezve úgy gondolom, ahhoz, hogy elkezdj valamit, elengedhetetlen a tudatosság, de az sem kifelejthető, hogy szeretned is kell, amit csinálsz.

Mennyi időt töltöttél el az oldalad kinézetének kialakításában, mire számodra is megfelelő végeredményt kaptál?
Alapvetően előre elkészített sablonokkal dolgoztam eddig, így igazából a személyreszabással, apróbb átalakításokkal kellett bajlódnom. Inkább azt mondanám, hogy a tökéletes sablon megtalálása telt több időbe, mint a személyreszabás. Az utóbbi időben már nem vagyok annyira kibékülve a helyzettel, az eddig eltelt időben összesen két kinézete volt a blogomnak, a kettő közül a mostanit érzem közelebb magamhoz. A jövőben viszont szeretnék minden tekintetben váltani, és egy kicsivel komolyabb platformon megjelenni.

Milyen érzés fogott el, mikor megírtad az első könyvkritikádat? És amikor először kaptál visszajelzéseket?
Emlékeztem rá, hogy mely könyvről írtam elsőként, viszont most a kérdésed kapcsán vissza is olvastam, és azt kell, hogy mondjam, rosszabbra számítottam. A már említett felépítés akkoriban még nem volt jellemző, ellenben szerintem sikerült megragadnom a lényeget. Milyen érzés fogott el? Hihetetlenül lelkes voltam, hogy valami új dolog indulhat el ezzel a tevékenységemmel.

Visszajelzéseket mindig nagyon szeretünk kapni, nincs is annál jobb igazolás arra, hogy amit csinálunk, annak másoknak is van értelme. Fantasztikus milyen közösségek alakulhatnak ki egy bizonyos témát kedvelő személyek között. Számomra nincsen pozitívabb visszajelzés annál, mint mikor kikérik a véleményem egy adott dologban, avagy megosztják velem olvasóim is az élményeiket.

Választhatsz öt műfajt, amiket összekeverve egy borzalmas könyvet kapsz, melyik lenne ez az öt műfaj?
Romantika, horror, ifjúsági, steampunk, disztópia. Képzeljük el, ahogy ifjúsági horrort olvasva egy steampunk, disztópikus világban egy gyönyörű romantikus történet bontakozik ki. Ha valaki megírja, állok elébe!

Tegyük fel, hogy egy könyvtárban vagy, ahol az ÖSSZES, de tényleg az összes könyv megtalálható, de te csak bizonyos témákban olvashatsz. Melyik témákat választanád?
Ha már több témát is választhatok, akkor nyilván a kedvenceimet válogatnám össze, de azért igyekeznék közben változatosságra is törekedni. Például hiába is kedvelem annyira a disztópiákat, egy idő után, ha folyamatosan csak azt olvasnék, akkor valószínűleg ráunnék, és nem sok szépségét látnám. Leginkább a disztópiák, sci-fik, fantasy-k, steampunk regények, thrillerek tartoznak a kedvenceim közé, de szeretek más témakörökben is kutatni.

Egy hónapot ki kell bírnod olvasás nélkül, ha sikerül kapsz tíz milliárd forintot. Sikerül teljesítened, vagy elbuksz?

Tekintve az húzósabb egyetemi hónapokra, sajnálatos módon, de szerintem simán kibírnám.

A te meglátásod szerint melyik a legelcsépeltebb, legunalmasabb, legtöbbször használt klisé az irodalom történetében?

Szerelmi háromszögek… Mindig, mindenhol ott vannak…

Kénytelen vagy szerelmi témában olvasni. Végül melyiken akad meg a szemed? Úgy érzed, hogy tetszeni fog, vagy bukásra van ítélve a könyv?

Bármilyen meglepő van egy kedvencem a romantikus történetek közül is, sőt! Amennyiben szépen ki van dolgozva, hogy mit is szeretne az író velük, akkor bajom sincs velük. A kiszámíthatóság, klisérengeteg az, amiért nem rajongok túlságosan. Nagy kedvencem tehát a Nap nap után, mely számomra nagy meglepetés volt. Egyedi kivitelezés, fantasztikus mondanivaló. Ebből következően az Egy újabb nap-ot már nagyon várom. Kíváncsi leszek, hogy milyen másik szemszögből tekinteni a dolgokra.

Tételezzük fel azt, hogy zombiapokalpszis következik be. Te és három barátod egy házban rejtőzködtök. A zombik körbevették a házat, és követelik, hogy legalább két ember jöjjön ki (igen, ezek okos zombik). Te feláldozod magad, vagy hagyod, hogy két barátod váljék a zombik vacsorájává?

Számítottam valami jó kis zombis-könyves kérdésre, erre engem és a barátaimat szeretnél eltenni láb alól… Köszönöm kedvességed! Egyébként nehéz lenne megmondani, mármint jó, önfeláldozónak tartom magam innen nézve, de sosem tudhatom, hogy adott helyzetben hogyan is cselekednék. Remélem sosem kell megtudnom.

Van az a könyvmoly sztereotípia, hogy imádjuk a macskákat. Rád igaz ez, vagy inkább kutyapárti vagy?

Sokkal jobban szeretem a kutyákat, mint a macskákat. Minden vágyam, hogy legyen egy angol bulldogom, de addig sajnos várnunk kell egymásra, mígnem több időm nem lesz vele foglalkozni.

Az olvasás mellett KELL, hogy legyen valami más hobbid is. Elárulod, hogy mi az, vagy ezt örök rejtély fogja övezni?

Sok mindent szeretek csinálni, legfőbb hátráltatóerő ellenben a lustaság. Szeretek fotózni, sütni, lakberendezéssel foglalkozni, blogolni, youtube videókat nézni… Annyi mindent, hogy felsorolni is fárasztó, csak az a lustaság ne lenne.

Ha ismereteim nem csalnak, és ez nem valószínű, akkor Te tanárnak készülsz. Mi vonzott ebben a pályában? Ennyire szereted a gyerekeket?

Ami biztos volt mindig is számomra, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Volt egy időszak, amikor gyerekorvosnak szerettem volna menni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem nekem találták ki. Maradt a fix pont, a gyerekek. Aztán teljesen kézenfekvővé vált, hogy én lényegében mindig is tanártípus voltam. Teljesen másként álltam hozzá a dolgokhoz, mint mondjuk a társaim. Úgy gondolom, hogy ezekhez a szakmához elhivatottság kell, mert anélkül könnyen elbukik az ember, és kényszerként éli meg az egészet. Naphosszat mesélhetnék róla, hogy miben is látom szépségét a dologban, de az biztos, hogy nagyon lelkes vagyok ilyen téren.

Mindenkinek vannak rossz napjai, még neked is. Egy ilyen napon, hogy nyugtatod meg magad? (Nem ér azt mondani, hogy olvasol!)

Semmit tevéssel. Ilyenkor szeretek elvonulni, magam lenni, (olvasni), videókat, filmeket nézni. A lényeg, hogy ki tudjak kapcsolódni egy teljesen nyugodt környezeten. Mondjuk ilyen a blogolás is, hiszen ilyenkor másra koncentrálok, nem az éppen aktuális gondjaimmal foglalkozom.
Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s