Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja | ismét szerelem

Üdvözöllek földim! Itt a könyvantropológus manifesztál.

Igen, lehetséges, hogy elfogult vagyok, mert az egyik kedvenc szerzőmről/sorozatomról/főszereplőmről kell írnom. DE ez a könyv, akkor is baromi jó, szívem szerint mennék az utcán és minden embernek a kezébe nyomnám, hogy: Tessék! Vidd és olvasd!

covers_363800.jpgFülszöveg:
John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…
…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.
Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.
Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.
Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja

Szerző: Dan Wells
Cím: Az ördög egyetlen barátja ( John Cleaver 4.)
Eredeti cím: The Devil’s Only Friend
Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 310 oldal

Értékelés: 5/5* A kezdetektől fogva hatalmas rajongója vagyok Dan Wellsnek, imádom Johnt a szociopátiájával együtt, és imádom a démonokat, akiket véresebbnél véresebb módon küld a halálba. Imádom Dan stílusát, a fordulatokat, a karaktereket, úgy nagyjából mindent imádok. Lehet, hogy elfogult vagyok, de nem tudok rosszat mondani erről a könyvről. Egyszerűen hihetetlen.

Szereplők: 5/5* Lehetséges egyáltalán tökéletes és emberi karaktereket alkotni? Ezek szerint igen, mert Dan megtette. John még mindig szociopata, Brookról még mindig nem tudjuk, hogy  Senki e vagy Brook és a többi mellékkarakter még mindig kiválóan kidolgozott. Hogy tud Dan ennyi személyiséget és ennyi egyéniséget megírni? Nincs két hasonló karakter, az író képes volt elvonatkoztatni saját magától és bumm, kaptam egy rakat különleges szereplőt.

Borító: 5/4.5 Örülök, hogy megtartották az eredeti borítót és, hogy csak egy picit változtattak rajta. Szerintem jobb lett, mint a Nem vagyok sorozatgyilkosé. Figyelemfelkeltő, de egyszerű, illik a történet horrorisztikus és véres jelleméhez. Tetszik rajta az a rengeteg vér, ami nem csak a borítón, hanem a történetben is megjelenik, igazából nem telik el úgy fejezet, hogy valaki meg nem hal.

Dan Wells egy beteg állat. Hogy lehet ilyen könyvet írni?! A regény befejezte után megkérdeztem saját magamat, hogy lehet e még fokozni a Cleaver történeteket? Erre az a válaszom, hogy igen, lehet. Dan Wells megtette a lehetetlent, megírt egy tökéletes könyvet. Mondjuk számomra már a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia is tökéletesnek számított.

Johnt még mindig imádom. Sose fogom megunni a szarkasztikus humorát, a “furaságát” és a gyilkos hajlamát. Most döbbentem rá, hogy nem akarok megválni tőle, szükségem van erre a beteg fiúra. Bátran állíthatom, hogy a John Cleaver könyvek az örök kedvenceim. John egy okos, tervező és fura srác, és engem teljesen megnyert magának.

A történet sodró lendületű, folyamatosan fenntartja az ember figyelmét. Dan stílusa lenyűgöző, még csak hasonló könyvet sem olvastam soha, és nagy valószínűséggel nem is fogok, mert egyszerűen utánozhatatlan az, amit Dan művel. Még mindig fenntartom azt az elméletem, hogy Dan Wells nem normális, de én így szeretem, a morbid könyveivel együtt. Visszakanyarodok a könyvhöz. KÖVETELEM A FOLYTATÁST! Mi ez a vég? Mi? Teljesen kiakasztott. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert túl jó. Ilyen függővéget gyerekek, hát az agyam eldobom. Ez a könyv valami hihetetlenül jó, hogy lehetséges, hogy még az utolsó 20 oldalon is monumentális dolgok történnek? Miért tudja Dan még a legutolsó mondatot is izgalmassá és rejtélyessé tenni? Hogy képes minderre? A kedvenc karaktereimet szemrebbenés nélkül nyírja ki brutális módon. Miért van az, hogy ebben a regényben senki nem hal természetes halált?

Annyira fantasztikus volt újra bepillantást nyerni a sorozatgyilkosok világába! Dan Wells nem tud rossz témát választani! De komolyan! Elérte, hogy több ezer ember őrült rajongója legyen egy szociopatának, egy gyilkosnak, egy emberi szörnyetegnek. A való életben ki szeretne egy ilyen embert? Szerintem senki. A könyvben valahogy mégis annyira megszerettem, hogy fájt elengedni a világot.
Dan Wellsnek SOKKAL több könyvet kellene írni. SOKKAL. TÖBBET! Egyszerűen minden irománya letehetetlen és olyan, hogy IDE A KÖVETKEZŐT!!!

A fordulatok hatalmasak, egy oldal és máris másik irányba folyik a történet. Az emberek úgy hullanak, mint a legyek, a könyv végéig. Én ezt nem igazán bánom, mivel imádom a “véres” történeteket. Szóval, ha nem elég erős a gyomrod az ilyenhez, akkor ez nem a te regényed. Viszont, ha szereted az akciót, a horrort és a démonokat, akkor ez kihagyhatatlan lesz a számodra. Ha tehetném, visszapörgetném az idő kerekét, hogy újra átélhessem ez a könyvet, el lehet ugyan újra olvasni, de akkor már nem ütnek akkorát a dolgok. Dan Wells igazán jól bánik a tollal, érdekfeszítő a cselekmény, vannak igazán “szép” hasonlatok, metaforák és van egy rakás hulla, meg persze jó adag vér és hányingerkeltő jelenet, ami megkoronázza eme igazán csodás könyvet.

Az első trilógiában elég sok YA elem volt, tt már kevesebbet kapunk, ez csak még jobban feldobja a könyvet. Még inkább bele tudjuk magunkat képzelni ebbe a gyilkos világba, ahol minden sarkon egy démon vár bennünket. Az új főgonosz… zseniális! Komolyan paráztam tőle, főleg miután este letettem a könyvet… durva volt. Az összes eddigi démonsorozatgyilkoson túl tesz mind külsejével, mind személyiségével. A legparáztatóbb szerintem az benne, hogy emberi a személyisége, túlzottan valóságos.

A könyv végére engem is egy “enyhe” szadista és gyilkolós hangulat fogott el, átragadt rám egy kevéske Johnból. 😀 Egyébként csak nekem tűnt fel, hogy soha, egyetlen leírás sincs John külsejét illetőleg? Vagy csak én nem emlékszem rá?

Kicsit beszéljünk a szereplőkről is. *icipici spoiler* Soha nem gondoltam volna, hogy kedvelni fogok egy démont, és azt sem gondoltam volna, hogy ilyen mélyen súlyt majd a halála. *icipici spoiler vége* Brook az előző kötetekben nem lopta be magát a szívembe, ám ebben a részben még őt is megkedveltem. Igazán félelmetes volt, hogy nem tudjuk most Brook Senki vagy tényleg Brook… ezért is maradtak aggályaim vele szemben. Az új pszichológust már kevésbé szerettem. Dr. Trullijo nekem túl okoskodó volt, kissé idegesített, hogy mindig azt akarta, hogy neki legyen igaza. Ennek ellenére ő is egy szuper karakter. A szereplők közül még nagy kedvencem lett Rack, Meshara és Potash. Természetesen a best, a favorite, aki az első helyet foglalja el nálam, mindig John marad.

A könyv legfurcsább momentumát érdekes módon számomra az jelentette, hogy Brook elmegyógyintézetben van. A sok furcsaság között nekem természetesen a legtermészetesebb dolog a legfurcsább. Sosem gondoltam volna a csajról, hogy diliházban köt ki, ő volt a csapat legnormálisabb tagja és tessék…

Jó volt újra John fejében lenni, átélni a történetét és “hallani” a gondolatait. Kedvenc szociopatám még mindig frenetikus. Dan még mindig fantasztikusan írja le John gondolatait, amelyek megmaradtak sötétnek, morbidnak és halálosnak. Ha gondolattal ölni lehetne, akkor ez a fiú már rég kiirtotta volna a Föld lakosságának minimum kilencven százalékát. Annak ellenére, hogy John mindenkivel végezne, igenis intelligens kölök, nem hiába dolgozik az FBI-nak. Bámulatos az az érzelmi fejlődés amin John keresztül megy, érzéketlen emberből érzővél változik, és úgymond a szívére is rátalál, de a használatára még nem jött rá, gondolom elveszthette a használati utasítást. Hihetetlenül jó érzés volt újra azokat a morbid dolgokat olvasni, esküszöm, nekem hiányzott. Hiányzott John, minden sötétségével együtt. Jó volt ismét a nyomozásokat olvasni, és gondolkozni, vajon mit miért tettek az emberek és a démonok, jó volt újra bűnügyi személyleírásokat olvasni és jó volt újra találkozni a démonokkal és Johnnal.

„Vizsgáljuk meg, hogyan döntünk, amikor bárhogyan dönthetünk, és akkor tudni fogjuk, hogy kik vagyunk valójában.”

Én esküszöm, hogy próbáltam húzni, halasztani, de nem ment. Így is túl gyorsan olvastam ki, túl jó volt ahhoz, hogy letegyem. Miért van az, hogy Dan végig feszíti a húrt és amikor szép lassan el kéne engednie ő bumm, az arcodba csapja? Miért teszi ezt velem? Miért kellett véget érnie ennek a könyvnek? Én most megyek, és írok egy felháborodott levelet Mr. Wellsnek címezve, hogy mi az, hogy még nincs kész a következő résszel. Letargiába kerültem, ha még egy olyan könyvet olvasok, ami ekkora függővéggel zárul, akkor én feldobom a pacskert és alulról fogom szagolni az ibolyát. Bár ez lehetetlen, mert csakis Dan képes ilyen függővéggel lezárni egy könyvet.

Sokszor a hideg futkosott a hátamon a rengeteg morbid és brutális gyilkosságtól. Csak ebben az egy könyvben több vér van, mint egy vágóhídon egész évben. Jó érzés, hogy a könyv végéig gyilkolnak és végig gondolkodtat is, nem nagyon lehet a gyilkos kilétére következtetni. Megmozgatta az agytekervényeimet. Nagyon tetszettek a démonok nevei, Meshara, Rack, Gidri és a többi, szerintem nagyon hangzatosak. Igazán érdekelne, hogy mennyi ideig tart az ilyen dolgoknak utánanézni, mire a sumér neveket, isteneket megtalálod… nem kis feladat. De Dan Wellsnek ez is sikerült, nem tudom hogyan, de összehozta. Emelem kalapom!

Hát igen, Dan Wells még mindig hozza a formáját. A figyelmem nem lankadt le egyszer sem az olvasás közben. Érdekes, mert nagyon lassan akartam haladni a regénnyel, nehogy véget érjen én meg John nélkül maradja. Sajnos mégis elérkeztem a könyv végéhez, de nem bánom, mert ismét belemászhattam kedvenc kamasz szociopatám fejébe és ezúttal sem okozott csalódást. Már izgatottan várom a Claever könyvek következő kötetét, addig is: Mi olyat tett Dan Wells amit nem kellett volna feltétlenül megtennie?

Közérdekű közlemény következik!
A NEM VAGYOK SOROZATGYILKOSBÓL JÖN A FILM!!!!! Teljesült minden vágyam!!

Íme a 2. rész borítója:

12141768_911741968904792_7280906194957491288_n.jpg

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s