Ann Aguirre: Menedék |ismét apokalipszis

Hello földi ember! Itt a könyvantropológus írogat.

Legutóbbi olvasmányom Ann Aguirre Menedék című könyve volt. A könyvet a Fumax kiadó jóvoltából olvashattam el. Először kissé szkeptikus voltam, mert hát temérdek apokaliptikus könyv van, hát ez odaba#&. Az első oldalak után minden kételyem szertefoszlott és átkoztam magam amiért még nem olvastam el.

A könyv már sokszor szembejött velem. Mindig meg akartam rendelni, de volt olyan könyv ami jobban érdekelt és inkább azt vettem meg. Ez hatalmas hiba volt, mivel ez a könyv maga az apokalipszis. Csodálatos karakterek, pörgős esemény és kiválóan megalkotott lepusztult jövőkép. Ez a könyv egyszerűen FANTASZTIKÁLISAN FASZA.Minden eleme aprólékosan ki van dolgozva, semmi felesleges rizsa nincs benne, csak a lényeg. Én nagyon tisztelem az írónőt, hogy egy ilyen “véres”, komor hangulatú könyvet tudott írni. Azért kevés az olyan nő aki ilyen műfajban próbálkozik és jól is sül el a dolog. Ann csodásan megoldotta és a kész termék zseniális lett.

Egyébként nem tudom, hogy csinálta az írónő, de én egyszerűen képtelen vagyok leírni a szereplőket. Láttam őket lelki szemeim előtt, de nem tudnám elmondani milyenek voltak. Igazából az írónőn nem is magyarázta túl a külsejüket, nagyobb hangsúlyt fektetett a jellemükre és a világfelépítésre. Még annyit, hogy elég sok apokaliptikus könyv van, de a Menedék kiemelkedően jó. Sok ilyen témájú könyvet olvastam, de szerintem eddig messze ez a legjobb. Csapjunk is a lecsóba!

covers_216683_1.jpg

Fülszöveg:

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben!

Kiadó: Fumax
Író: Ann Aguirre
Nyelv: Magyar
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 274
Fordító: Benes Attila
Műfaj: ifjúsági, disztópia

Borító: 
Hálás köszönetem, hogy megtartották az eredetijét. Nagyon jól néz ki, bár nekem kicsit fényes. Rá kellett volna írni egy figyelmeztetést, hogy CSAK FÉLHOMÁLYBAN OLVASHATÓ! Így mikor kibontottam enyhén kiégett a retinám, de megérte. Azért jó tudni, hogy a következő részeknek már nem lesz ennyire vakító a borítójuk. Ennek ellenére én szerelmes vagyok a könyv külcsínjébe.
Olyan hideg, rideg hangulata van a borítónak és ez tökéletesen illik a könyvhöz. A betűtípus is frenetikus, no meg az a kéz…. 5/5

Karakterek: 
Két szó: szinte hibátlan. Annyira, de annyira imádtam mindenkit. Igen, mindenkit, pedig én könnyen meggyűlölök bárkit, de ez…. egyszerűen nem volt kit gyűlölnöm. Kicsit talán még frusztrált is a dolog. A fő karakter Pikk, akinek a szemszögéből végigkísérhetjük a történetet.

Pikk a legszuperebb női hősnő akiről olvastam. Kitartó, erős, nem nyavalyog folyton folyvást, bírja a gyűrődést. Kemény fából faragták. Védelmező típus, még amikor őt is veszély fenyegeti, akkor is küzd a társaiért, nem hagyja őket cserben. És én ezt nagyon becsülöm. A csajban egy harcos szíve dobog. A végkimerülésig harcol, nem adja fel. Kissé tudatlan a fenti világot illetőleg és ez nekem mosolyt csalt az arcomra. A személyisége elég összetett. Vadásznő, tehát aszerint a szabály szerint kéne élnie, hogy “az erős életben marad”. Ám ő mégis védelmezi a gyengéket, az elesetteket.

Másik lényeges karakter Fakó. Miután megtudtam, hogy miről kapta a nevét már-már alig tudtam komolyan venni, de azért összeszedtem magam. Most viccet félretéve, ti komolyan tudnátok venni valakit aki folttisztítóról kapta nevét?! Na ugye 🙂 Tehát, Fakót is IMÁDTAM!  Kicsit titokzatos, veszélyes ámde gyengéd és gondoskodó is. A könyv elején, majdhogynem a nullával egyenlő a róla megszerzett információ, de ahogy megyünk előre úgy bontakoznak ki a szereplők és tárul fel a múltjuk.

Fontosnak tartom még megemlíteni Kószát. Ő is favorit. Róla szinte semmit nem tudunk. A Farkasok vezetője, arcát sebhelyek borítják és vonzódik Pikkhez. Nagyjából ennyi, ja, meg még annyi, hogy teljesen érzéketlen a gyengékkel szemben. Ő teljes mértékig a vadászok törvénye alapján él: az erős életben marad. Attól én még kedveltem, nem taszított az érzéketlensége. 5/4.5

Történet: 
Ha nagyon belefolynék akkor “elsütném az összes petárdát”. Szóval ezzel nem nagyon foglalkoznék. Röviden és tömören: Fordulatos, izgalmas, fantasztikálisan fasza.

A történet, mint már mondottam, azaz írottam van ilyen szó egyáltalán? Pikk a főszereplője a könyvnek. Pikk egy enklávéban én a föld alatt, mivel a felszín az öregek szerint lakhatatlan, pedig koránt sincs így. A Korcsokon, -amik zombiszerű lények- eluralkodik az éhség. Egyre intelligensebbek, szervezettebben támadnak. Pikk miután vadásznő lesz, megkapja tárásul Fakót, az örökké különc vadászt. Selyem elküldi őket Nasauba, hogy nézzék meg mi van ott, mert találtak egy kölköt aki azt állította, hogy elfoglalták a Korcsok é megöltek ott mindenkit. Fakó és Pikk elmennek, találkoznak Korcsokkal, alátámasztják a gyerek állítását és találkoznak az Odúlakókkal. Harácsolást akarnak kenni Pikk egyik barátjára, ezért a lány elviszi helyette a balhét, természetesen Fakó is “beszáll a buliba” és kitessékelik a párost az enklávéból. Itt jön az érdekes rész és mivel rendes vagyok nem árulom el mi is fog történni. Legyen meglepetés.

Egyébként nagyon bírom ahogy az enklávé lakói a nevüket kapjál. Felvágják a kezüket, az ember elé tesznek tárgyakat és amelyikre először vércsepp esik, az lesz az adott személy neve. Így lett a 16-os lányból Pikk… szalámi. Elnézést, nem lehetett kihagyni. Egy pikk kártyára esett a vércsepp. Fakó pedig folttisztítóról, amiről csak a fakó szót tudták leolvasni… Azért ez egy elég kreatív megoldás, ráadásul hótziher, hogy nem lesz még egy Fakó, vagy Pikk nevű főhős más könyvben.  5/5*

Én Fancsali voltam, és vagyok is, lájkoljatok facebookon, iratkozzatok fel a blogra és a többi közhely. Legyetek rosszak, vagy jók, ahogy akarjátok, de olvasni el ne felejtsetek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s